Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10)

ség a „felépítmény"-ben, de az alap csak egy lehet: Jézus Krisztus. Mert úgy tetszett Istennek, hogy egyedül benne legyenek meg az új teremtés feltételei, és egyedül általa teremtse újjá az embert. Itt nincs helye semmiféle bizonytalanságnak. A gyógyszert is pontosan kell felírni, pontosan kell összeállítani és az előírásnak megfelelően kell szedni, különben halálos méreggé válhat. A Pál által hirdetett evangélium tehát Isten szabadító szeretetének egyetlen útja az emberhez. Mindenki más csak a maga nevében beszélhet és ígérhet. Isten nem fogja igazolni őt. Ha szűkkeblűnek találjuk Pált, a magyarázatot ebben kell keresnünk. Mindent a végső cél felől ítél meg. Sok minden szép, igaz és fontos lehet még a világban, de ehhez a célhoz csak az evangélium — az egyetlen! — vihet közelebb. Ebből a szempontból minden más, bármilyen újszerűnek tűnik is, csak a réginek valamiféle változata lehet. A ,,nincs más evangélium" igazsága alapján elképzelhetetlen, hogy a keresztyén tanítás egysége közmegegyezés útján jöjjön létre. Azáltal, hogy az eltérő nézetekből mindegyik fél enged valamit, összeállhat ugyan valamiféle közös alap, de egyáltalán nem bizonyos, hogy ez az alap azonos azzal, amit Isten rakott le Jézus Krisztusban. Ha nem azonos — és ez a valószínű — akkor a cél felől nézve Isten újat teremtő munkája szempontjából teljesen érdektelen, sőt talán káros is. Ezért nem egyezkedik Pál a Galata-levélben, hanem újra és igen határozottan kifejti az evangéliumot az ott élő gyülekezeteknek. Mert jól tudja: az egységből még nem lesz evangélium, de Krisztus evangéliuma megteremtheti az egységet is. Az apostol tehát félreérthetetlenül leszögezi: más evangéliumról nem lehet szó. Ha a galáciabeliek mégis azt hiszik, hogy van más, és az elfogadható, akkor csak az történhetett, hogy némelyek megzavarták őket, és már nem látnak tisztán. Nem hiszem, hogy a galáciabeliek is zavarosnak érezték volna helyzetüket, vagy hogy azok a bizonyos „némelyek" maguk is felforgatónak tekintették volna magukat. Pál ismét az evangélium szempontjából ítéli meg a helyzetet. Különben nem is a galáciai gyülekezetek felbolydulása nyugtalanítja őt elsősorban. A gyülekezetek zavartalan békéjét nem tartja mindenáron megőrzendő értéknek. Ha így volna, akkor nem írná meg levelét. Mert joggal vethetnék az ő szemére is, hogy 40