Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10)

letesen betöltsék Isten akaratát (5,18). Nem tudunk sokat arról sem, hogy Jézusnak milyen szerepet tulajdonítottak tanításukban. Valamit feltétlenül tanítaniuk kellett róla, hiszen a galáciai ellenfelek is keresztyének voltak. A rabbinizmus hagyományainak (Talmud) ismeretében valószínűnek látszik, hogy Jézusban azt a Messiást látták, aki a mózesi törvényt igazán tanítja és a benne hivők életében meg is valósítja (Str-B III. 577). A Galata-levél egy megjegyzéséből (2,4) és a Cselekedetek könyvének hasonló tartalmú tudósításából (15,1.24) kiindulva feltételezhetjük, hogy a „másik" „evangélium" hirdetői szoros kapcsolatban állottak a jeruzsálemi ősgyülekezet egy szélsőséges, farizeusi (ultrajakobinusi — Jakabon is túltevő) ágával. Ennek a csoportnak küldöttei, vagy képviselői lehettek. Mindenesetre ők jelenthették a tévtanítók szellemi hátterét. (7> A galáciai tévtanítók tanításukat ugyan evangéliumnak állítják be, de valójában mégsem az. Nem is lehet, mert nincs más evangélium, csak az, amit Pál és munkatársai hirdettek közöttük (8—9 v.). Tehát nemcsak a Galáciában hirdetett „másik evangélium" képtelenség, hanem sehol és semmikor nem lehet szó valamiféle más tartalmú evangéliumról. Ezért, ha valaki ki is gondolna ilyet, és mégha az üdvösség ígéretét fűzné is hozzá, egészen bizonyosra vehetjük, hogy nem evangéliumot hirdet, hanem tévútra csábít (Csel 4,12!). Mit mond itt ki Pál? Azt állítja talán, hogy ő az igazság egyetlen letéteményese? Nem, egészen más nyomon jár érvelése. Az evangéliumban Isten hívó szava szólal meg ( 6. v.). Az evangélium tehát Istené. Istentől pedig nem jöhet kétféle, vagy akár többféle szó. Pál a következő, meglehetősen hoszszú levélszakaszban fogja bebizonyítani, hogy nem alaptalanul állítja: az általa hirdetett evangélium az egyetlen Istentől jövő szó. Ezek szerint az egyházban, sőt az egész világon csak neki lehet igaza? A dolog nem ilyen egyszerű. Pál lehetségesnek tart véleményeltéréseket, különböző színezetű irányzatokat az Isten népe között. Ezt világítja meg a 7. vershez legjobban illő párhuzamos helyen lKor 3,11—13-ban: „Más alapot pedig senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus. Erre az alapra viszont építhet valaki aranyat, ezüstöt, értékes köveket, fát, szénát, szalmát. Hogy ki mit művelt, majd kiderül. Ama nap ugyanis meg fogja mutatni, mert tűzben fog megjelenni". Lehet tehát különb39