Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10)

lemről mondtak le, amelyhez maga Isten hívta el a galáciabelieket, amikor a hit által Krisztushoz kapcsolta őket. (vő. Gal 5,8) Az apostol itt olyan pontosan és tömören nyújtja a keresztyén élet titkát, hogy érdemes szálanként felfejtenünk: A kiinduló pont Isten döntése. Döntése az apostoli ige hívó szava által jut el az emberhez. Ezért használja Pál olyan szívesen az „elhívás" szót, amely mindkét mozzanatot kifejezésre juttatja (pl. Rm 4,17; 8,30; Gal 4,13; Kol 3,15; IThess 5,24). Az az ige, amely által Isten hívása elérkezik hozzánk, Krisztust hirdeti nekünk. Benne lett ugyanis nyilvánvalóvá Isten kegyelmes döntése felőlünk. De amire elhív minket, az is Krisztussal függ össze. Krisztus szolgálata révén árasztja kegyelmét mindenkire, aki — tekintet nélkül érdemére, vagy érdemtelenségére — azt hittel fogadja. Az a kegyelem. amelyről Pál most beszél, nem szűkíthető le a bűnbocsánat területére. Ennél sokkal többet magába ölel: nem kevesebbet nyújt nekünk, mint a bűnbocsánat alapján az új teremtés ajándékát (Gal 6,15). Ha valaki ezt megveti, nem tántorodott-e el minden istenes látszat ellenére is Istentől? Már az eddigiekből is kitűnt, hogy a galáciai keresztyének nem valamiféle bűn csábításának, vagy éppen közömbösségnek, hanem egy másik tanítás igézetének (Gal 3,1) engedve tántorodtak el Istentől. Ezt a tanítást Pál másik evangéliumnak nevezi, (vö. 2Kor 11,4.) A fogalmazás rendkívül pontos. Egyrészt, mert kifejezésre juttatja, hogy amit a galáciai ellenfelek hirdetnek, nem a páli evangéliumnak egy helyesbített változata. Más alapokra épül, más utat kínál s ezért a kettő szöges ellentétben van egymással. Másrészt azt is elárulja, hogy a Galáciában buzgólkodók tanításukat evangéliumként, örömüzenetként kínálják fel. Vagyis elgondolásaikkal az üdvösség ígéretét csillantják fel hallgatóik előtt, abban a hiszemben, hogy járható utat mutatnak nekik. Mi lehetett ennek az evangéliumnak a tartalma? Erre csak azokból az érvekből következtethetünk, amelyekkel Pál a tanításukat támadja. Bizonyára Isten ígéreteinek elnyeréséhez elengedhetetlennek tartották a testi Izraelhez való csatlakozást (3,29). Ezért kívánták meg a körülmetélést még a nem zsidó eredetű keresztyénektől is (5,2). Nagy szerepet játszhatott tanításukban a törvény, úgy, ahogy azt a zsidóság abban a korban értette és gyakorolta (4,21; 4,10—11). A törvényt olyan kötelezettségnek tekintették, amelyet Krisztus követőinek is vállalniuk kell, hogy töké38