Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

II. NINCS MAS EVANGÉLIUM! (1,6—10)

rel, vagy Istennel gyözködőnek tartjuk-e őt, vagy pedig arra kíván feleletet kapni tőlünk, hogy olyan embernek ismerjük-e őt, aki embert és Istent egyaránt szekerébe akar fogni, azaz a saját álláspontját akarja rájuk kényszeríteni. A kettős problémából adódó végtelen sok fordítási lehetőség közül csak az elfogadhatóbbakat vizsgáljuk meg: Ha azt kérdezné Pál az olvasótól, hogy embereket akar-e meggyőzni, akkor olyasmit tenne kérdésessé, ami magától értetődő. Hiszen a levelében is erre törekszik. A kérdés első tagjában tehát a „rábeszélni" ige pozitív értelemben nem alkalmazható. De nem akarja-e Pál valamiféle értelemben Istent meggyőzni? Schlier erre igennel felel. Azzal érvel, hogy az apostol a továbbiakban csak a kérdés első felét tagadja, s ezért az Istenre vonatkozó kérdésére hallgatólagosan is igent vár az olvasótól. Amikor azonban arra kell felelnie, hogy Pál miről is akarja az Istent meggyőzni, nehéz helyzetbe kerül. Abból a feltételezésből indul ki, hogy Pált ellenfelei az emberek rászedésével vádolják. Ti. ráveszi őket arra, hogy a törvény előírásait figyelmen kívül hagyják. Erre a vádra felelne Pál azzal, hogy ő nem embereket akar rászedni valamire, hanem Istent akarja a maga igaza mellé állítani. Ha ugyanis azt olvasnák Pál fejére, — folytatja Schlier —, hogy ő Istennel akarja szentesíti etni az általa kimondott „anathema"-t, akkor erre csak igennel lehet válaszolni. Körmönfont magyarázat ez, és nem is helytálló, mert Pál szónoki kérdését megelőző gondolatmenetének csupán egy mellékszálát veszi figyelembe. Az új magyar protestáns fordítás a problémákat kikerüli azzal, hogy a „peithein" igét „kedvében járni" értelemben veszi, bizonyára a 10. vers második felére való tekintettel. De a „peithein" jelentéstartalmába nem fér bele a „kedvében járni", mert a „peithein"-nek aktív, tranzitív jellege van. Szerintem Pál kérdését akkor fordítjuk helyesen, a szótári jelentésnek és a mondanivaló logikájának egyaránt megfelelően, ha a „peithein" igének pejoratív (rossz szándékú) értelmét kapcsoljuk úgy az emberekhez, mint Istenhez. (Lásd: fordításomat!) Az apostol által provokált, ki nem mondott felelet pedig: ő sem az embereket, sem az Istent nem akarja a saját elképzeléséhez igazítani, mert erről nem is lehet szó. Éppen azt akarja megértetni az egész szakaszban olvasóival, hogy az egyetlen evangélium Istené, és ezért ő Istent szolgálja, amikor azt nem engedi megrontani. Ha magának Pálnak kellene válaszolnia a kérdésre, bizonyára azt mondaná, amit 2Kor 5,11-ben és Thess 2,4-ben. Csak annyit fűzök még a vers fordítása körüli vitához, hogy az eset fényesen igazolja a régi igazságot: minden fordítás szükségképpen exegézis is. 1

4 Az eredeti szövegben a „kedvében járni" ige folyamatos múlt időben van, s emiatt Pál állítását keresztyén életének egész időszakára kell értenünk. • Még az is, aki elfogulatlanul olvassa a Galata-levél szóbanforgó szakaszát alig tud magához térni a megrökönyödésből. Milyen türelmetlen hang, és milyen türelmetlen álláspont ez? — kérdezi megütközve, és Pálban az inkvizítorok szellemi ősét véli felfedezni. Mintha nyoma sem maradt volna benne a krisztusi szelídségnek. Talán elragadtatta 36