Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS (1,1—5)

maga is elmond Jézus megváltó művének körülményeiről, de most — úgy tűnik — másra kívánja tenni a hangsúlyt. Pál a többi keresztyén bizonyságtevővel összhangban az emberi élet kulcsproblémájának a bűn létét és hatalmát tartja. Mert a bűn az, ami megrontja Isten és az ember, ember és az ember kapcsolatát. Ezt az emberi életre nehezedő terhet csak egy még hatalmasabb erő gördítheti le rólunk, s ez az erő csak a minden áldozatra képes odaadó szeretet lehet. A bűn problémája, mégpedig a fejét a keresztyén életben is felütő bűn problémája foglalkoztatja Pál galáciai ellenfeleit is. ök abban a tévhitben élnek, hogy a bűnnek legmegfelelőbb ellenszere a törvény szigorának alkalmazása és vállalása. Ezzel szemben vallja Pál: A bűnt helyéből kimozdítani egyedül Krisztus szeretete tudja. Mégpedig az δ egész művét a testet öltéstől kezdve a visszajöveteléig átitató, minket fontosnak tartó és értünk minden áldozatra kész szeretete. Ahogyan erről a Filippi-levél az önmagát a keresztig megalázó és ezért mindenek urává tett Krisztust dicsőítő himnusz is szól (2,6—11). Jézus Krisztus önmagát odaáldozó szeretetének egy másik következménye is van. A bűn legyőzésével kiragad minket a jelen gonosz világából. A fogalmazás mintha a következő jelenetet sugallaná: az ár sodrában vergődő fölé hajlik valaki, megragadja a szerencsétlent és egy hirtelen erős mozdulattal a partra rántja. Valahogy így ragad ki minket Krisztus a jelen gonosz világából. Mert Pál tud arról, hogy a bűn nem maradt az ember magánügye, hanem beleivódott a világ életébe, struktúráiba is. Nem a világ anyagi valóságába, hanem a benne lejátszódó, időben végbemenő folyamatokba. A bűn tehát fölébe nőtt az egyes embernek. Azt, hogy mit jelent a gonosz világ sodrában élni, az apostol a törvény alá vetett ember sorsában fogja bemutatni. Pedig minden zsidó szentül hitte, hogy a törvény az üdvösség egyetlen ígéretes útja, de a nem zsidó is meg volt győződve arról, hogy a törvény a bűn hatékony ellenszere. Pál viszont a törvényt is a gonosz világ rontó hatalmai közé sorolja. Mert a törvény ahelyett, hogy felemelné az embert, még mélyebben taszítja bűnébe. Bizalmatlanná tesz Isten iránt, és szembeállítja az embert embertársával. A gonosz világról szóló beszéd nála nem valamiféle képmutató kegyes botránkozás, hanem az összefüggések Isten igazságának fényében nyert mély és igaz ismerete. A „jelen gonosz 29