Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS (1,1—5)

világa" fordulat ezenkívül félreérthetetlen utalást rejt magában Isten „eljövendő világára", amikor majd Krisztus kiragad minket e jelen gonosz világából, s abba a „világ"-ba emel minket. Félreértjük az apostolt, ha erőteljes szavaiból világ iránti gyűlöletet, a világtól való elfordulásra, vagy éppen vele szembefordulásra ösztönző szándékot olvasunk ki. Nem azt mondja ugyanis, hogy Krisztus a gonosz világtól szabadít meg minket, mintegy leválasztva rólunk a világot. Ellenkezőleg: minket ragad ki belőle, mégpedig úgy, hogy odaadó szeretetével legyőzi a bűneinket és így új és egészséges viszonyt hoz létre köztünk és a világ között. Az, aki eddig rabszolgája volt bűnei következtében a világnak, most már Isten akarata szerint szolgálja a világot (lásd még 6,14 magy.). Amikor Jézus odaadta az életét a bűneinkért, és ezáltal kiragad minket a jelen gonosz világból, Istennek atyai szeretetéből fakadó akarata válik valóra. Tehát mindaz, amit Jézus tesz és tett szabadításunkért nem egyéni, elszigetelt vállalkozás, hanem magának Istennek ügye, szeretetben fogant tervének megvalósítása. Csakis így lehet mindaz, amit Jézus tett és ami vele történt, történelmi epizód helyett a legdöntőbb eseménnyé minden ember számára. Hiszen annak akarata fejeződik ki benne, akinek színe előtt él minden ember. Azért olyan fáradhatatlanok az Újszövetség szerzői Jézusnak különféle címekkel történő felruházásában (Emberfia, Isten Fia, Űr stb.), hogy ez a mindent eldöntő összefüggés nyilvánvalóvá legyen zsidónak és görögnek egyaránt. Az sem véletlen, hogy Pál a Galata-levélben olyan sokszor villantja fel a Krisztusban felkínált szabadulás ószövetségi hátterét. (5) Pál nem fél kiejteni Istennek a mi Atyánknak nevét, nem írja körül „az Úr", „a Szent", „a Magasságos" és más hasonló formulákkal, mint zsidó kortársai, de ugyanúgy Isten dicsőítésében tör ki, mint ők, amikor megérinti lelkét a Szentnek és Hatalmasnak közelsége: Neki legyen dicsőség örökkön örökké. Amen. Ne higgyük, hogy ez Pál ajkáról csupán liturgikus megszokásból hangzik el. Az Isten kikutathatatlan elhatározásaira és útjaira vetett pillantást, s ez váltja ki belőle az Ő dicsőítését. Isten dicsőítése, dicsőségének szolgálata, és Isten dicsőségének és annak végső kiteljesedésének óhajtása csak egy olyan — így kell mondanunk, — istenközpontú szemléletben lesz magától ér30