Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS (1,1—5)

ról is alá fogja támasztani. Mivel azonban Jézus Krisztus mindent az Atya nevében cselekszik, Pál apostoli tiszte végső soron az Atya Isten döntésére vezethető vissza. Így az ő apostolsága is beleilleszkedik Istennek világméretű és időket átívelő megváltó tervébe, továbbvíve azt a vonalat, amelyről az Ószövetség tanúskodik. Isten döntése az apostoli tiszt felől Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által lépett életbe. Meglepő, hogy Pál a két eseményt ilyen szoros kapcsolatba hozza. Talán a feltámadott Jézusnak a damaszkuszi úton történt megjelenésére, mint apostolságának kiinduló pontjára tesz itt rejtett célzást? A dolog alighanem fordítva áll. Pál Krisztus feltámasztásában Isten döntő, eszkatológiai tettét ismeri fel, amely által Isten eljövendő világa betört a mi világunkba, és azóta is jelen van abban. A feltámadott Ür szerez nekünk megigazulást (Rm 4,24), ajándékoz meg minket Lelkével (2Kor 3,17), építi be az egyes tagokat az egyház testének egészébe (lKor 6,14), élteti a benne hívőket (Gal 2,20; Kol 3,1—4), tölti el élő reménységgel őket (Rm 8,11; lKor 15,12; Fii 3,21). Ennek az új korszaknak első heroldjaivá, követeivé és munkásaivá szemelte ki Jézus Krisztus az apostolokat. Ezért állta útját Pálnak Damaszkusz előtt és hívta el apostollá, mégpedig a körülmetéletlen pogányok apostolává. (Rm 11,13; Gal 2,7; Kol 1,27) Az apostoli tekintély súlyát tehát az üdvösségünkért fáradozó Isten adja. Mégis félreértenénk a helyzetet, ha azt hinnénk, hogy az apostolságnak van valamiféle külső, mindenki számára kétségbevonhatatlan jele. Sőt az apostolókra sokszor éppen az erőtlenség és védtelenség jellemző. (2Kor 4,7; 12,9—10; Gal 4,13—14) Az apostoli tekintély hitet igényel, mert az apostol küldetése csak hit által ismerhető fel. Ezért nem elégszik meg Pál tekintélyelvű rendelkezésekkel, hanem az ige eszközével veszi fel a küzdelmet. Mert az apostoli igény egyedüli igazolása az apostoli tiszt betöltése lehet. (2) Az apostol egyedül Istennek, küldőjének felelős küldetése betöltéséért. Mégsem magányos hős, hanem az egyháznak, Krisztus testének tagja. Nem. nélkülözheti a többiek szolgálatát. Amikor Pál levelei elején megemlíti munkatársait, s mintegy társszerzővé avatja őket, ez a felismerés vezeti őt. A galatákhoz írt levélben neveket nem említ, viszont éppen azáltal, hogy név nél26