Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)
I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS (1,1—5)
kül minden vele lévő keresztyént maga mögé sorakoztat fel, világossá teszi, hogy az elbizonytalanodó galáciai keresztyének nem Pállal, nem is csak az apostollal, hanem magával Krisztus egyházával kerültek szembe. A sorra kerülő intelmekben is ennek az egyháznak hangja szól hozzájuk. A címzettek minden körülírást mellőző megnevezéséből néhány írásmagyarázó az apostol részéről a galatákkal szemben megnyilvánuló ellenérzést, (Krüszosztomosz) vagy tudatos távolságtartást (Schlier) olvas ki. (Lásd: a fordítás előtti bevezetést!) Ezzel szemben inkább neheztelésről, sőt haragos indulatról kell beszélnünk. (3,1; 5,12). Mindez azonban az érettük aggódó szeretet megnyilvánulása, amely tud kemény is lenni a másik érdekében, nem pedig a tőlük való elidegenedés jele. Még ebben az indulattól fűtött levélben is nem egyszer testvéreiként szólítja meg, sőt egy ízben „gyermekeimnek" is nevezi őket (4,19). Pál a maga részéről még nem vágta el az összekötő szálakat. A körülírás mellőzése tehát elsősorban arról tanúskodik, hogy valami nincs rendjén a galáciai keresztyének között. (3) Az apostoli köszöntés és jókívánság a galatáknak szóló levél címzéséből sem marad el. Nem átkot szór tehát rájuk az apostol, hanem minden vágya, hogy ismét jóra forduljanak a dolgok náluk. Pál egybeötvözi — nyilván hitbeli, tartalmi okokból — a hellenisztikus és a keleti köszöntési formát: a „khairein"-t, („légy jó egészségben") összekapcsolja az „eiréné"-vel, azaz a békességgel. Egyúttal azonban új tartalommal is tölti meg őket. A „khaireinből" „kharis" kegyelem lesz. Ez a kegyelem válik azután a békesség alapjává. így formálja át még a sablonos levélírói gesztust is a Krisztus által nekünk ajándékozott és hitben felismert új valóság. A zavartalan testi és lelki harmóniánál sokkal több múlik ugyanis azon. hogy Isten egész létünk alapja és hordozója atyai indulattal és békességes szándékkal fordul-e felénk. Istennek a gyülékezet felé forduló jóakarata a kegyelemnek csupán egyik oldala. Irgalmas szeretetéből segítségünkre is siet sokféle ajándékával. Ezért mondja Pál kegyelemnek apostoli megbízatását (Km 5,12—13), munkája eredményességét (lKor 15,10), a karizmákat (Em 12,6; lKor 12,4), sőt az adakozás lehetőségét is (2Kor 8,1.4.6). Amint a békesség sem merül ki Isten békességes szándékában, hanem életünk belső és külső rendező erejévé válik 27