Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS (1,1—5)

nem lehet szó egy a törvényeskedőkkel szemben kialakuló páli „frakció"-ról. Ez nem vallana Pálra. Amit ő képvisel, azt mindig az egész egyház ügyének tekinti, nem. pedig egynek a lehetséges felfogások közül. A legtöbb írásmagyarázó szerint az apostol név nélkül ugyan, de munkatársait említi. Bizonyára őket is ideértette. Mások szerint Pál arra a gyülekezetre utal, amelyben tartózkodik. (Efezus?) Pál szándékának bizonyára az felel meg leginkább, ha találgatások helyett gondolunk mindazokra, akik környezetében vannak, és vele azonos módon foglalnak állást a galáciai eseményeket illetően. 4 A „mi" birtokos névmást a jelentős kéziratok jórésze az „Atya Isten"-hez kapcsolja. Mivel az „apostoli áldásban" mindenütt ezen a helyen található, nagy a valószínűsége annak, hogy a másolók a szokatlannak talált szöveget a többihez igazították. 5 Pál a címzésben közös keresztyén tradícióra emlékeztető krisztológiai fordulatokkal él (vö. lKor 15,3—4). 6 A „jelen" szó, mint a világ jelzője, majdnem ugyanazt fejezi ki, mint az apokaliptikára jellemző szóhasználat: „e világ" (aion houtosz). Mégis míg ez utóbbi egy huzamosabb állapotot érzékeltet, az apostol által használt „enesztósz" szó inkább a mindig aktuálisra, a mindig várhatóra teszi a hangsúlyt. (lKor 7,26) 7 A „világ": „aion" szó időbeli dimenziójában, és nem térbeli kiterjedésben szerepel. Fordíthatnánk a szót „világkorszaknak" is. Az az apokaliptikus szemlélet jelentkezik itt, amely szerint a világnak az idő síkjára kivetítve is vannak változatlan jellemzői. * (1) Mi mai keresztyének már nehezen tudjuk elképzelni, mit is jelenthetett ez a név: Pál, azok számára, akik előtt a levelet a galáciai gyülekezetekben felolvasták. Milyen gazdag tartalmú név lehetett ez számukra, és oly sok mindent felidézhetett emlékezetükben. A minden valószínűség szerint jelentéktelen külsejű, beteges (Gal 4,12—15) „az ékesszólásban iskolázatlan" Pál (Paulus = kicsi) életükbe hatalmas fordulatot hozott: Az evangélium és a Lélek erejével kiragadta őket a pogányság sötétségéből. S annak, aki most nekik ír — bár közülük sokan letértek az általa kijelölt útról — bizonyára még mindig nagy hatalma van fölöttük. Pál nem a személyes vonzerejére támaszkodik, hanem apostoli tekintélyét veti latba. Arra pedig, aki apóstól, azért kell hallgatniuk a keresztyéneknek, mert nem önmagát tolta fel apostollá. Nem ered tisztsége más embertől sem, sőt nem is valaki közvetítésével lett azzá. Ezt a megjegyzést rendkívül hangsúlyossá teszi a szórendi kiemelés, hogy annál inkább kitűnjék: küldetését magától Jézus Krisztustól kapta. Ezt a tényt 1,10—23-ban több oldal25