Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS (1,1—5)

mosódnak el leginkább az apostolság körvonalai. A következőket mégis nagy valószínűséggel állíthatjuk: a) Az apostolok körét korlátozott létszámúnak kell tekintenünk. Apostolnak azt tekintették, aki Krisztus kinyüatkoztatásában részesült (Gal 1; 11,12 és lKor 11,12), maga az Űr küldte, hogy tanúskodjék öróla: (Kor 1,17; Rm 15—16: Kol 1,25), és akinek apostolságát munkája eredménye is „megpecsételte" (lKor 9,2; 2Kor 12,12). Úgy tűnik, az apostolok köre nem volt teljesen zárt. Bár Pálnak nagy harcot kellett vívnia apostolságának elismertetéséért, a gyülekezetek nagy többsége mégis apostolnak tekintette. A Jelenések könyve arról tanúskodik (2,2), hogy még az első század végén is apostoli tekintély igényével léptek a gyülekezetek elé egyesek. Az általánosan elismert apostolok közül is kiemelkedtek némelyek, és „fő-fő apostoloknak" (2Kor 11,5; 12, 11) számítottak. Az apostoli kör azonosítása a tizenkét tanítvánnyal, úgy tűnik, későbbi fejlődés eredménye — (Kor 15,5—7; Mt 10,2 és párh.) Az első keresztyének dinamikus élete ebben az esetben is megelőzte a szabályozást, b) Az apostoli tiszt megkülönböztetett helyet biztosított viselőjének az egyházban. Nem jelentett feltétlenül vezető szerepet, hiszen a jeruzsálemi ősgyülekezet élére is Jakab, az Űr testvére került, holott soha nem nevezik apostolnak. Hit és élet dolgában azonban az apostoloknak volt döntő szavuk, mert a gyülekezetek úgy tekintettek rájuk, mint az élő Űr megbízottaira. Pál a karizmák között elsőként említi meg az apostoli szolgálatot (lKor 12,28), az efezusi-levél pedig a prófétai tiszttel együtt az egyház épülete alapjainak tekinti. Az első század vége után már senki sem merészelt ilyen igénnyel a gyülekezetek elé lépni. Ez is arra mutat, hogy az apostoli tiszt valamiképpen a keresztyén hagyományok képződésének kezdeti szakaszával volt kapcsolatban. (A kérdésről lásd még: Cserháti Kolosséi-levél magy. 40. old.) 2 Nem emberektől, sem ember által: Pál itt szinte körülményesen pontos akar lenni, hiszen nem másról van szó, mint az általa hirdetett evangélium hiteléről. Amit ó képvisel, az sem eredetére, sem közlésére nézve nem másodkézből való, tehát megbízható. Schmithals bizonyítani akarván tételét, miszerint Galáciában nem a jeruzsálemi „oszlopokkal" (Gal 2,9) kapcsolatban levő judaisták voltak Pál ellenfelei, többek között erre a helyre is hivatkozik. Ügy véli ugyanis, hogy Pálnak itt azért kell hangsúlyoznia apostoli méltóságát, mert ellenfelei nem akarták elismerni. Pedig Pál sem a címzésben, sem az 1.10—3,5-ig terjedő szakaszban nem apostolságát védi, hanem az általa hirdetett evangéliumot. Apostoli önállóságának hangsúlyozása ezt a célt szolgálja. A levélben sehol sincs nyoma annak, hogy a galaták önállótlansággal vádolták volna Pált. Nem is kelt olyan hévvel apostoli tekintélyének védelmére, mint például lKor 9,1 és 2Kor 11—12 fej.-ben. A „nem emberektől" fordulat többesszáma után váratlanul ér minket a „nem ember által" egyesszáma. Ennek okát csak találgatni lehet. Talán egy bizonyos emberre utalna a sorok között? Krüszosztomosz Pétert gyanítja az egyes szám mögött (1,18?). — A Galata-levél sajátosságai közé tartozik az is, hogy Pál a címzésben egyetlen munkatársát sem említi. Kikre kell gondolnunk a meglehetősen általános „a velem levő minden testvér" kifejezés olvasásakor? Semmiképpen 24