Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

BEVEZETÉS - 2. A levél megírásának oka és célja

(2,16), akkor a törvény sem tud segíteni rajta (2,19), s akkor valami nincsen jól abban a világban sem, amelyben mindez megtörténhetett (6,14). Az embertől tehát nem vezet út Istenhez — figyelmezteti Pál a megingott galatákat. A törvény útja is zsákutcába vezet. Az apostol nem győzi eléggé hangsúlyozni, hogy mindez a kereszt igazságának csupán az egyik oldala. A keresztnél csődöt mondó ember, törvény és világ egyedüli kárvallottja ugyanis maga a keresztrefeszített. Aimit mi érdemeltünk, azt Isten reá hárította, és ő szeretettel el is hordozta (2,20). Így tanúskodik Jézus keresztje minden szónál hatalmasabban Isten irgalmáról és kegyelméről az ellene lázadó ember és világ iránt. Ennélfogva egyedül a kereszt igazságának fényében tisztázódhat Isten és ember viszonya. Az Isten előtt megállni képtelen embert Isten minden feltétel nélkül, kegyelemből fiává fogadja Jézus Krisztusért, és ennek jeléül megajándékozza a „fiúság Lelkével" (4,1—7). Az embernek itt nincs mit tennie. Elég, ha mindezt hittel elfogadja Isten kezéből. S mindez megtörténik azzal is, aki a kereszt evangéliumának meghallásáig történetesen pogány volt, mint a galaták is (3,1—5), anélkül, hogy előbb zsidóvá kellene lennie. A hit kizárólagos szerepe Isten és ember harmonikus viszonyában olyan fontos következményéket von maga után, amelyekről ellenfelei nem akarnak tudomást venni. Mert ha egyedül a hit számít (5,6), akkor semmi jelentősége sincs annak, hogy valaki körül van-e metélve, vagy nincs. Ezért érti félre az apostol szándékát az az újszövetségi kutató, aki azt állítja, hogy ő a törvénytől szabad keresztyénségért küzd (pl. Lindemann, Hübner). Hübner egyenesen következetlenséggel vádolja meg Pált, mert nyilvánvaló törvényellenes álláspontja mellett közösséget vállal a törvény előírásaihoz ragaszkodó jeruzsálemi keresztyénekkel. Pedig Pál alapállása világos: a keresztyén ember szabadon választhat a törvény igája alatt folyó vagy törvény nélküli életforma között, csak ne higgye, hogy választásának bármi köze is lenne üdvösségéhez. Nem érdem az sem Isten előtt, hogy valaki elutasítja a hithű zsidó ember törvényeskedését. Pál a levélben nem a törvény ellen harcol, hanem az ellen a kényszer ellen, amelyet zsidókeresztyének a pogány származású galáciai keresztyének ellen alkalmaznak, amikor a törvény igájának a vállalását üdvösség elnyeréséhez szükséges lépésnek jelentik ki. Mert az üdvösségünk 2* 19