Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

BEVEZETÉS - 2. A levél megírásának oka és célja

len evangélium" van (1,7), mégpedig az, amelyet δ hirdetett közöttük. A levélnek még az apostolnál is szokatlan kemény hangjára és megalkuvást nem isimerő határozottságára ebben kell keresnünk a magyarázatot. Mert nem részletkérdésről van szó, hanem magáról az evangéliumról. Akik a gyülekezetekben felléptek, tanításuknak olyan színt kölcsönöztek, és olyan ígéretekbe burkolták, amely Istentől küldött örömüzenetként hatott a hallgatóikra. Istennek azonban nincs kétféle evangéliuma — ismeri fel Pál világosan a helyzetet. Mégsem hatalmi szóval küzd az általa hirdetett evangélium igazáért, hanem teológiai érvekkel. Ezért válhatott levele a későbbi keresztyén generációk számára is nélkülözhetetlenné. Mit tartalmazott ez a „más evangélium"? Mivel Pál galáciai ellenfelei nem hagytak írásos nyomot maguk után, kénytelenek vagyunk tanításukat a Galata-levélben található utalások alapján összeállítani. Sok kutató azonban kételkedik ennek a módszernek megbízhatóságában, mert szerintük Pál elfogult ellenfeleivel szemben, és sok olyasmit is tulajdonít nekik, amit ők bizonyára nem vállalnának (Mussner, Lührmann stb.). Sőt, egyesek (Schmithals, Marxsen) nemcsak rosszhiszeműséggel, hanem tájékozatlansággal is megvádolják. Azt tartják ugyanis, hogy az apostol nem jól ismerte fel a Galáciában fellépő tévtanítás igazi természetét, és ezért az egész levél érvelése is célt téveszt. A levél utalásait a tévtanításra tehát tulajdonképpen mindenki aszerint értelmezi, ahogyan a tévtanítók kiléte felől dönt. Ennélfogva célszerűbbnek látszik tanításuk meghatározása előtt a tévtanítók személyi adatait tisztáznunk. Ez a módszer azonban széles kaput tárna a magyarázói önkénynek. Ezért inkább hallgassuk meg magát az apostolt. Már csak azért is, mert más leveleinek adatai alapján is ellenőrizhetjük annak a képnek helyes voltát, amelyet a Galata-levélből a tévtanítók felfogásáról kialakíthatunk magunknak. Amint megállapítottuk, Pál galáciai ellenfelei tanításukat evangéliumként kínálták a gyülekezeteknek. Ebből nyilvánvaló, hogy ők is Krisztust hirdették — különben nem nevezné az apostol evangéliumnak —, és az üdvösség feltételévé tették tanításuk elfogadását és követését. Az üdvösség szempontjából mindenekelőtt feltétlenül szükségesnek tartották a pogány származású keresztyének esetében is a körülmetélkedést (Gal 2,3; 5,2; 5,11; 6,12—13). 12