Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)

Jézus az elkülönülésnek ezt a módszerét, és a mögötte meghúzódó lelkületet nyíltan s egyértelműen hazugságnak, képmutatásnak nevezi és elítéli, mert az a mérhetetlen önhittségről árulkodó meggyőződés jelentkezik benne, hogy a bajok forrása nem magunkban van, hanem a külvilágban, s ha sikerül a külvilágnak ezt az ártó befolyását kivédeni, magunkfelőlnyugodtak lehetünk. (Vö.: Mk 7,1—8 és párh.) Az önigazság és az erre épülő kegyesség elkerülhetetlenül világtagadásba, szeretetlen elzárkózásba, embertelenségbe torkollik. Pál felismeri, hogy Péter a jeruzsálemi zsidókeresztyének nyomására annak a farizeusi lelkületnek és módszernek ad szabad utat a keresztyénségben, amelynek hazug és istentelen voltát Jézus annak idején Péter füle hallatára leleplezte. Az ember természeténél fogva hajlamos ezt a zsákutcába vezető utat választani. Kitűnik ez abból is, hogy Péterrel együtt képmutatásba fogott a többi zsidó származású antiokhiai keresztyén is, holott eddig nem jelentett számukra lelkiismereti gondot „együtt enni a pogány származásúakkal". Sőt képmutatásukkal magukkal rántották Barnabást is, Pál régi, kipróbált munkatársát a pogánymisszióban. Az apostol szavaiból kiérezhető, hogy még a levél írásának idején is eleven az a seb, amelyet a Barnabás megingása miatt érzett csalódás ütött a szívén egykor Antiokhiában. (14a) Kezdetben maga Pál sem ismerte fel, hogy mire vezet Péternek és társainak viselkedése. De amikor látta, hogy a pogány származású testvérek is kezdenek bizonytalanná válni és magukat másodrangú keresztyénnek érzeni a törvény követelményeinek (tisztátalan ételek fogyasztása, pogányokkal való érintkezés, körülmetéletlenség stb.) mérlegén megmutatkozó fogyatékosságaik miatt, már bizonyos volt abban, hogy Péterék nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak. Mivel Pál a körülmények hatalmánál erősebb hatalom, az evangélium hatalma alatt élt, fel tudta ismerni, hogy nem Péter visszakozása a helyes út a feszültség feloldására. Fel tudta fogni azt a veszélyt is, amely a kialakult helyzet miatt az evangélium igazságát fenyegeti. Mert elképzelhető, hogy Péter a maga lépését az evangélium igazságának megfelelő megoldásnak tartotta. Hiszen alkalomadtán még Pál sem csinált magának gondot egyik vagy másik törvényes kötelezettség vállalásából (Csel 16,3; 21,26; lKor 9,20!). Miért ne 116