Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)

által az emberért és világáért. Az evangélium kinyilatkoztatása tehát történeti események által történt. De ebbe az Isten által előidézett eseményláncolatba, vagy másképp üdvösségtörténetbe magának az örömhírnek továbbadása és térhódítása is beletartozik. Ennélfogva Isten az, aki többek között az apostol életének eseményein keresztül is síkra száll minden megrontó szándékkal szemben az „evangélium igazságának megmaradásáért" (2,5). S ha ez így van, márpedig így van, akkor az evangélium felülkerekedése minden gyarló emberi meggondoláson isteni eredetének igazolása. Pál azzal a reménységgel sorolja fel a perdöntő eseményeket, hogy a galaták felismerik ezeket az összefüggéseket, és visszatérnek az általa hirdetett evangéliumhoz. Ha az időpont és a színtér meg is változott, a jeruzsálemi (2,1— 10) és az antiokhiai (2,11—21) eseményeknek sok közös vonása van. A hatalmas szíriai metropoliszban élő keresztyének között is az evangélium igazsága került veszélybe (2,5 és 2,14), közelebbről az ingyen kegyelem evangéliumából fakadó, minden kényszertől ment nyitottság és szabadság (2,4 és 2,14). De Antiokhiában az evangéliumi szabadság ügyét már egy gyökeresen új helyzetben, és egészen más oldalról fenyegette veszély. Míg a jeruzsálemi gyűlésen a pogány származású keresztyének életmódja körül zajlott a vita, a vegyes összetételű antiokhiai gyülekezetben a zsidó származású keresztyének tanácstalansága élezte ki a helyzetet, akiknek sorsáról intézkedni a gyűlésen még nem látszott szükségesnek. Ennélfogva Pál is más nézőpontot követ az események elbeszélésében. A kérdés, amelyre választ keres, így hangzik: hol a helye, és mi a szerepe a törvénynek a zsidó származású keresztyén életében, ha meg akar maradni az evangélium igazsága mellett? A válasz egyúttal azoknak a galatáknak is szól, akik számára vonzóvá lett a törvényt tisztelő zsidókeresztyének életformája. Az események elbeszélésében bizonyos fokozás is felismerhető. Jeruzsálemben még a „befurakodott áltestvérek" az evangélium igazságának ellenlábasai. Antiokhiában már az a Péter, aki a zsidómisszióért elsősorban felelős, aki „oszlop-apostolként" kézfogásával erősítette meg a jeruzsálemi egyezséget (2,7—9), és akinek rendkívüli tekintélye volt az egész keresztyén világban. Az események elbeszéléséből kitűnik, hogy Péter tévedése éppen az iránta érzett nagy tisztelet miatt válhatott volna végzetessé. Th. Zahn szerint Pálnak azért kellett levelében rátérnie az Antiokhiá109