Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)

sem lehet kétségbe vonni. A mondatnak ez az értelmezése azonban nem simul bele eléggé a gondolatmenetbe, mert Pál most a zsidókeresztyének szemszögéből vizsgálja a megigazulás kérdését, és arra keres választ, hogy különb-e a törvény előírásait követő zsidókeresztyén az ezt nem vállaló pogánykeresztyénnél, és ennélfogva joga van-e távol tartania magát tőle. A válasza pedig erre a kérdésre csak ez lehet: Ha Krisztusban keressük megigazulásunkat, akkor a zsidókeresztyén éppen úgy kegyelemre szoruló bűnös, mint a pogányból lett keresztyén. A mondatban tehát Pál valóságos helyzetet feltételez. 2

6 Szóba se kerüljön: „mé genoito", magyarra pontosan át nem ültethető, erős indulati töltésű elutasító szónoki, illetve irodalmi fordulat Pál korában. Az apostol gyakran él vele, amikor ellenfeleinek az evangélium mértékén képtelenségnek bizonyuló kérdéseit kell elhárítania (Gal 3,21; 6,14; Rm 3,4.6.31; 6,2.15; 7,7.13; 9,14; 11,1.11; lKor 6,15). 2

7 Az apostol váratlanul a többes szám első személy használata helyett egyes szám első személyre tér át, de továbbra is Péterek viselkedését tartja szem előtt, s nem önmagáról beszél. Az egyes szám első személyt stíluseszközként használja általános érvényű mondanivaló kifejtésére. — A mondat könnyen félreérthető. Azt hihetnénk, hogy az apostol szerint akkor lesz valaki törvényszegővé, ha a törvény előírásait — úgy, mint Péter — újra kötelezőnek tekinti a zsidó származású keresztyén számára (Schlier). De amit Pál mondani akar, az ennél bonyolultabb: aki újra a törvényeskedés útjára lép, korábbi szabadságát bűnnek bélyegzi (Oepke), s így nem Krisztust kell a bűn szolgájának tekintenie, hanem saját magát, mivel önmaga mond saját maga felett ítéletet. 2

8Keresztre vagyok feszítve: Az ige perfektumban áll, és ennek megfelelően egy valamikor elkezdődött és azóta is tartó állapotot rögzít. 2

9 Hitben élem: ennek a hitnek körülírását (Isten Fiában... stb.) Pál hátrébb veti a mondat megszerkesztésekor, hogy a ,.hitben élem"-re kerüljön a hangsúly. Ezt igyekeztem érzékeltetni a fordításomban. 3

0Isten kegyelmét: Értsd: a Jézus által hozott új korszak kegyelmen alapuló rendjét. 3

1 Az igazság: Az eredeti szövegben „dikaioszüné" szót találjuk. Pál tehát nem a dolgok mibenlétét hűen tükröző igazságról, azaz az „alétheiá"-ról, hanem az Isten és ember, ember és ember között létrejött új és rendezett viszonyról beszél. * (11—21) Pál a sorra kerülő, 2,11—21-ig terjedő szakaszban folytatja beszámolóját azokról az eseményekről, amelyek mind azt bizonyítják, hogy az általa hirdetett evangélium az egyetlen, hiteles evangélium (1,7—8). Miért tulajdonít a többféleképpen is értelmezhető eseményeknek ilyen nagy fontosságot az evangélium igazsága körül támadt vitában? A választ az evangélium természetében kell keresnünk. Mert az evangélium nem elvont igazságokat közöl, hanem arról ad hírt, amit Isten tett Jézus Krisztus 108