Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)

általános és szinte automatikussá vált exegetikai reflexszel kell szembeszállnom, a második fordítási lehetőséget tartom helyesnek. Véleményem szerint mondatával Pál egy sorba állítja a zsidókat a bűnös pogányokkal. Nehezen tudom elhinni, hogy az apostol ajkára venne egy olyan közhellyé vált zsidó véleményt, amellyel nem egyszer élesen szembehelyezkedik (Gal 3,22; Rm 3,9). Még Oepke is, aki egyébként az első fordítási lehetőség mellett van, kénytelen megállapítani, hogy Pál „itt olyan engedményt tesz a zsidó gondolkodásmód irányába, amely nehezen egyeztethető össze az ő törvényértelmezésével. (Gal. Komm. 59. ο.) De miért tenne engedményt, és főleg olyan hallgatóság előtt, amelynek jó része nem zsidó származású keresztyén?! (14. v.) Pál rendkívül tömör mondatát Rm 2,25—3,9-ben fejti ki bővebben. A szóban forgó mondat értelmezése egyébként kihat a következő szakasz magyarázatára is, ahol a „bűnösök" kifejezés újra felbukkan. 2

0 Igazul meg: A megigazulás fogalomköre Pál korai leveleiben UThessz Fii I.) még nem, vagy legalábbis nem a későbbi kiforrott alakjában jelentkezik. Még az első Korinthusi-levélben sem áll a főmondanivaló sodrában (Lásd 1,30; 4,4; 6,11). Bátran feltételezhetjük tehát, hogy Pál az egyetlen evangélium mondanivalóját a megigazulás kérdéseinek összefüggésében a zsidókeresztyén törvényeskedők elleni harca során emelte ki és foglalta össze. A századelőn Wrede, újabban pedig Kertelge hangsúlyozza, hogy Pál megigazulástana a judaistákkal vívott szellemi harcában alakult ki. Ebben igazuk is van. Csakhogy azt is állítják, hogy a harc következtében az evangélium eltorzult és egyoldalúvá lett. Erről azonban szó sincs. Pál nem adta fel az evangéliumot, hanem csupán egy új helyzetben alkalmazta annak igazságát. A megigazulás evangéliumi értelmét Pál írásában először a Galatalevélben fejti ki. 2

1 A törvény cselekedetei: Értsd: a törvény által követelt, esetleg már végbevitt cselekedetek, tennivalók. Bár az összefüggés alapján elsősorban az étkezési előírásokra kellene gondolnunk, az elvontabb fogalmazás mégis azt érzékelteti, hogy Pál már nem részletkérdésekkel foglalkozik. 2

2 Hittünk: az eredeti szövegben a „piszteuein" ige aorisztoszát találjuk, s ezért a hitrejutás eseményére tett célzásnak kell vennünk. 2

3 „Test": Pál a 16. v. második felében Zsolt 143,2-t idézi érvelésének alátámasztására. De a zsoltár szövegében néhány szót megváltoztat. így a „minden élő" helyett „minden test" kerül a levélbe. Minden bizonnyal teológiai megfontolások játszottak közre ebben, mert a fordítás alapjául szolgáló szó, a „szarx" Pál teológiájának egyik kulcsszava, és az embert, mint Istennel meghasonlott lényt állítja elénk. 2

4 Bűnösöknek: A szó visszautal a 15. versben mondottakra, és ezért az ott kifejtett gondolattal valamiképpen rímelnie kell a 17. vers mondanivalójának. 2

5 A feltételes mondat nyelvtanilag egyaránt kifejezhet valós és valótlan feltevést (casus reális és irreális). Ezért a mondat értelmezésének tekintetében megoszlanak a vélemények. Luther és még sokan mások casus irrealisnak veszik, és az apostol szavait a következőképpen értelmezik: Ha a Krisztusban keresett megigazulás nem volna elegendő, és így mi továbbra is bűnösök maradnánk, akkor Krisztust a bűn szolgájának kellene tartanunk. Mivel pedig ez utóbbi állítás képtelenség, a Krisztusban keresett megigazulás elegendő voltát 107