Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

származású gyülekezetekben is gyakran elkelt volna a segítség. Pál éppen a kollekta szorgalmazása közben tesz említést a filippi és thesszalonikai keresztyének „mélységes szegénységéről" (2Kor 8,2). Elgondolkoztató az is, hogy a felajánlott gyűjtés eredménye csak jó sokára, közel egy évtized múltán érkezett meg rendeltetési helyére, Jeruzsálembe (Rm 15,25—28; Csel 24,17). Mert az adakozás üteme — ez tűnik ki az apostol elejtett megjegyzéseiből — meglehetősen vontatott volt (2Kor 9,1—5). Talán erre utal a Galata-levél soron levő versében (2,10) a jeruzsálemiek kéréséhez fűzött pár szó is: igyekeztem megtenni. Mintha azt akarná mondani Pál: rajta nem múlott, hogy a kérést még mindig nem sikerült teljesíteni. Ezek után kénytelenek vagyunk feltenni a kérdést, hogy — amennyiben valóban a szegények felkarolása volt a fő szempont — nem érkezett-e későn a gyorssegélynek igazán nem nevezhető segítség. Akkor nem lett volna-e jobb, ha az egyes gyülekezetek azonnal elküldik adományaikat, mihelyt lezajlott náluk az adakozás, ahelyett, hogy megvárnák, míg a többi gyülekezet is elkészül a gyűjtéssel (Rm 15,28)? Kétszer ad, ki gyorsan ad — mondja a latin közmondás. De az összegyűlt összeg körültekintően megszervezett küldöttség által történő és ünnepélyes alkalomnak tervezett átadására (lKor 16,3; Csel 20,4) sem lett volna szükség, ha pusztán szegényeket segítő vállalkozásról lett volna szó. Az látszik a legvalószínűbbnek, hogy a jeruzsálemiek részéről a kérés előterjesztésénél az anyagi nehézségek és a gyülekezet tekintélyének szempontja egyformán szerepet játszott. A kettő nem feltétlenül zárja ki egymást. Más kérdés viszont, hogy Pál milyen indítékok alapján vállalta a kérés teljesítését. Semmiképpen nem vezethette a tőlük való függés elismerésének a szándéka. Szavai fukarságuk ellenére is erről árulkodnak: Amit kértek, igyekeztem éppen azért megtenni. Mi rejlik a rendkívül nyomatékos „éppen azért" mögött? Kétségkívül az egész mondat élén álló „csupán"-ra utal vissza. Ez pedig összefüggésben van a 2,6-ban tett kijelentéssel: „a tekintélyesek engem semmire nem köteleztek". Ennélfogva az „éppen azért" szavakkal azt akarja kifejezésre juttatni az apostol, hogy a gyűjtésre vonatkozó kérésnek azért engedett, mert nem tekinti a törvény követelményei közé tartozónak. S ez egybevág a gyűjtés mibenlétéről más leveleiben tett kije7· 99