Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

leütéseivel. Mert a jeruzsálemi keresztyéneknek szóló adományt hol a kapott lelki javakért fizetett hálaadónak (Rm 15,27), hol a közösségvállalás (koinónia!) megnyilvánulásának a jeruzsálemi testvérek iránt (2Kor 8,4; 9,13), hol pedig segítő szolgálatnak (diakonia!) nevezi (Rm 15,31; 2Kor 8,4; 9,1.12.13). A gyűjtést tehát minden esetben olyasvalaminek tartja, amelyre nem a törvény külső kényszerének, hanem a szeretet belső parancsának engedve vállalkozik. Mivel pedig a szeretet Krisztus műve, és nem a törvényé, a maga részéről készséggel igyekszik teljesíteni a jeruzsálemiek kérését. Néhány válaszra váró kérdés még függőben maradt: Beváltotta-e a tanácskozás a hozzá fűzött reményeket? Melyik fél álláspontjának győzelmét tükrözi a létrejött egyezség? Megoldódtak-e a felmerült vitás kérdések? F. Ohr. Baur, a múlt századi, neves újszövetségi tudós szerint az apostoli gyűlés határozata csupán látszategyezséget eredményezett, míg a lényeget tekintve akkor lett az egyetlen evangéliumból, most már egyezségbe rögzítetten is, két egymástól eltérő tartalmú evangélium. S ennek következtében már a keresztyénség hajnalán kétféle apostoli tisztség, és két egymástól elkülönülő egyháztest jött létre. Hasonló véleményen van Meyer is, aki azt állítja, hogy „a frontok a kölcsönös szívélyesség ellenére is megmaradtak, anélkül azonban, hogy a teológiai ellentétek tisztázódtak volna". (ThWB VI. 83. o.) Első pillanatra állításuk megalapozottnak tűnik. A tanácskozás végén hozott határozat valóban csak a missziói munkakörök felosztásáról szól, és elvi kérdésekről nem nyilatkozik. De nem szabad figyelmen kívül hagynunk azokat a körülményeket, amelyek között a határozat megszületett. Mert ha tekintetbe vesszük, hogy mi volt a tétje a jeruzsálemi gyűlésnek, nyomban belátjuk: az egyezség nem jöhetett volna létre, ha nem értettek volna egyet az evangéliumban. Pálék azért jöttek Jeruzsálembe, hogy az anyagyülekezetek vezetőinek tekintélyével támasszák alá a törvény előírásaitól mentes evangélium igazát. A gyűlésen meg kellett küzdeniük a törvényeskedő „áltestvérek" véleményével és befolyásával. Ha mindezek után a jeruzsálemi „tekintélyesek" fenntartások nélkül szabad utat adnak Páléknak az ingyen kegyelem evangéliumának hirdetésére a pogányok között, sőt az oszlopapostolok kézfogásukkal nyílt színen az egyház közös ügyének nyilvánítják Pálék szolgálatát, akkor nem kétséges, hogy Pálék 100