Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - III. KRISZTUS KOZMIKUS MÉRETŰ SZOLGÁLATA (Alap-vetés I.) 1,12-23 - 2. Himnusz a kozmosz Uráról 1,15 — 20

megszólító párbeszédes stílusa váratlanul leíró stílusba vált át. A párbeszéd azután újra visszatér a 21. és következő versekben. A himnusz 1,15-ben jellegzetes vonatkozó névmással indul (vö.: Fii 2,6). A sorok ritmikusan, megközelítőleg azonos szótagszámmal hömpölyögnek, bár görög verslábakat minden igyekezet ellenére sem tudunk felfedezni bennük. A szerkezet is versformára utal. A szóban forgó részben bizonyos tagolódást fedezhetünk fel a mondanivaló két egymással párhuzamos gondolati csomópont köré sűrűsödik. A két strófa tartalmilag is felelget egymásnak. Míg az első Krisztusnak a kozmosz teremtésében vállalt szerepét, addig a második a kozmosz kiengesztelésével végzett, szolgálatát énekli meg. Eközben pedig megmarad a himnikus költészetre jellemző, minden konkrétumot, a gyülekezet helyzetére történő utalást nélkülöző, általános érvényű kijelentések körében. Ha komoly kétség már nem is merül fel atekintetben. hogy Kol 1,15—20-ban himnusszal van dolgunk, felépítése kérdésében nagyon eltérők az álláspontok. Van, aki öt strófát tételez fel, van aki hármat, ismét mások pedig kettőt. A bizonytalanság abból ered, hogy Pál a himnuszt idézi ugyan, de saját szándékainak megfelelően ki is egészíti, magijarázza. A stílusjegyekből és a levél más részeiből ismerős gondolatok jelentkezéséből következtethetünk arra, hogy a tárgyalt résznek mely sorai származhatnak az apostoltól. Külön problémát jelent a 17. vers, amelyet sokan egy ún. átvezető strófának tekintenek. A vers megzökkenti a gondolatmenetet, de ugyanakkor megtalálhatók benne a himnusz többi részére jellemző kifejezések is. A vers mintegy tartalmi kapcsolatot hoz létre az előtte mondottak és az utána következők között. Hogy az átvezető strófa a himnuszhoz tartozott-e eredetileg is, vagy pedig Pál kezére vall, ma már nehezen állapítható meg. „Egyértelmű feleletre itt már nincs lehetőség". (Gabathuler) Én a magam részéről amellett vagyok, hogy a vers nem tartozik a himnusz testéhez. Ugyanis olyan vonatkozó névmással kezdődő értelmező mellékmondatokat találunk a 17. verseben, amelyek az egész levél stílusára jellemzőek, és nem a himnuszéra. Ezek után megkísérlem összeállítani azokat az elemeket, amelyek feltehetően a himnuszból származnak. A vitatott mondatokat, szavakat zárójelbe teszem. A korabeli vallásos himnuszok mintájára a kolosséi himnuszt is megszólítás vezethette be, amely valószínűleg így hangozhatott: Magasztaljuk Jézus Krisztust, az Urat Gl