Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)
A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - III. KRISZTUS KOZMIKUS MÉRETŰ SZOLGÁLATA (Alap-vetés I.) 1,12-23 - 1. Krisztus életünk nagy fordulópontja 1,12 — 14
A levél megértése szempontjából igen fontos ponthoz érkeztünk el. Tapasztalatom szerint minden írásmagyarázó aszerint szabja meg az egész levél magyarázatának az irányát, ahogy állást foglalt az 1,12—23 mögött rejlő szerkesztői szándék kérdésében. Az is nyilvánvaló, hogy a szerkesztői szándék ilyen vagy olyan megítélése mögött előzetes teológiai döntés húzódik meg. Azért mégsem kell azt hinnünk, hogy teljesen ki vagyunk szolgáltatva az írásmagyarázók önkényének, ugyanis majd az egész levél üzenetére nyitottan feleletet kaphatunk arra, hogy melyik álláspont felel meg az apostol szándékának. I. Krisztus, életünk nagy fordulópontja 1, 12 — W 1,12—W\ (12) Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá tett 1 titeket arra, hogy részt kapjatok a szentek 2 osztályrészéből 3 a világosságban 4, (13) aki kiszabadított minket a sötétség hatalmából, és áttelepített 5 szeretete Fiának 6 országába 7, (14) akiben van 8 megváltásunk, bűneink bocsánata 9. 1 Alkalmassá tesz: többjelentésű szó. Az Újszövetségben még 2Kor 3,6-ban lordul elő. Melléknévi jelentése: elég nagy, megfelelő, alkalmas. Igei alakjában jogi szakkifejezés is volt: jótállást kérni valakitől. Fordíthatnánk tehát így is: méltóvá tett. De azt az egész egzisztenciát érintő változást, amelyről szó van, jobban érzékelteti a választott fordítási mód. 2 Szentek: Lásd: 1,2.4-hez fűzött jegyzeteket! Egyesek felvetik, liogy a szerző nem a „világosságban élő szentek"-ről, tehát a mennyei seregekről beszél-e. Véleményem szerint ez az értelmezés erőltetett, mert a fogalmazáson érezhetően nem az eljövendő üdvösség képe, hanem az Egyiptomból történt szabadulás emléke süt át. 3 Rész, osztályrész: rokonértelmű szavak. Ezek is arra az időre emlékeztetnek, amikor Izrael törzsei sorshúzás révén nyertek osztályrészt az ígéret földjéből. 4 \ ?iláj|osság — sötétség az iráni mitológiából eredő és a zsidóság gondolatvilágában — sőt a görög filozófiában is, például Platónnál — meggyökeresedett ősi kép a jó és gonosz ellentétének és küzdelmének érzékeltetésére. A kumráni közösség tagjai bizonyára második Ézsaiás hatására (Ézs 50,10; 51,4; 60,1 — 4 a „világosság fiainak" nevezték magukat). Pál is él a hagyományos képpel: Rin 13,11 — 14-ben. 2Kor 6,15-ben maga Beliár a sötétség megtestesítője. 5 Áttelepített: Ez az ige szakkifejezése volt annak az uralkodói gyakorlatnak, amely egész népcsoportoknak a világ egyik végéből a má56
