Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - III. KRISZTUS KOZMIKUS MÉRETŰ SZOLGÁLATA (Alap-vetés I.) 1,12-23

himnusz tartalmi és nyelvi gazdagságával valóban a fejezet ékessége. De a himnuszt körülvevő rávezető és összegező „foglalat"-ot is kiemeli az a patinás, keresztyén fül számára kezdettől fogva ismerős fogalmakat hordozó nyelvezet, amellyel Pál a himnusz keretét megfogalmazta. Mintha Fáit is himnikus hangvételre inspirálta volna az idézni kívánt himnusz. Ezért Käsemann a soron következő szakaszban egyenesen egy őskeresztyén keresztelési liturgiát vél felfedezni. De bármennyire egységesnek is kell ítélnük ezt a részt, Käsemann állítását túlzásnak kell minősítenünk. Igaz ugyan, hogy a bevezetésben Csel 26,18-ból, Rm 3,24-ből, lKor 1,30-ból, Rin 13,11 —12-ből is ismert tradicionális kifejezéseket találunk, mondatait Pál mégis a gyülekezet felé irányítva és a gyülekezet helyzetét figyelembevéve fogalmazza. Azt kell tehát mondanunk, hogy a szerkesztés az apostol müve, aki a himnusz üzenetét a keret segítségével illesztette be a levél gondolatmenetébe, és ezáltal egyúttal aktuálissá is tette a gyülekezet számára. Teljesen azonos szerkesztési elvek alapján építette be a Filippi-levél testébe a Fii 2,6 —11-ben olvasható himnuszt is. Ott is találunk egy bevezető, ráhangoló szakaszt (Fii 2,1—4) és egy alkalmazó részt (Fii 2,12-18). A formai kérdéseknél is lényegesebb, hogy milyen célt szolgál a himnuszt körülvevő keret, vagyis hogy Pált milyen teológiai szándék vezette megfogalmazásukkal. A Kolosséi-levéllel foglalkozó kutatók többsége úgy véli, hogy a levél szerzője a keret mondanivalójával a himnusz rajongó túlzásait akarta lenyesegetni.Más szóval: Meg akarta mutatni, hogy „miként kell a krisztushimnuszt helyesen értelmezni" (Lohse). A himnusz ugyanis Krisztus kozmikus uralmáról énekel, és ezáltal magát a kozmoszt is pozitíven értékeli. Mármost az előbb említett kutatók azt állítják, hogy a szerző a himnusz köré vont kerettel Krisztus kozmikus uralmát leszűkíti az egyház területére és tevékenységére. Ezzel szemben szerintem, — és még néhány írásmagyarázó szerint is — az igazság az, hogy Pál szándéka éppen ennek ellenkezője volt. Ha szándéka valóban az lett volna, amit a legtöbben tulajdonítanak neki, akkor nem értjük, hogy Pál miért nyúlt egy ilyen „veszélyes" himnuszhoz. De Pál bizonyára megfelelőnek találta a himnuszt, és azt akarta a gyülekezet számára világossá tenni, hogy az a Krisztus, aki az ő életükben olyan döntő változást hozott, egyúttal az egész kozmosz ura is. Csak így védhette ki azonak a tévtanítóknak a támadását, akik a „világ elemei"-nek megfellebbezhetetlen uralmáról akarták meggyőzni a gyülekezetet. 55