Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - III. KRISZTUS KOZMIKUS MÉRETŰ SZOLGÁLATA (Alap-vetés I.) 1,12-23

III. KRISZTUS KOZMIKUS MÉRETŰ SZOLGÁLATA (Alapvetés I.) 1, 12-23 Nyelvtanilag lehetségesnek kell tartanunk, hogy a most következő szakasz az előző szakasznak, a gyülekezetért mondott imádságnak folytatása. Tartalmilag azonban kétségbevonhatatlanul új rész következik, mégpedig a tévtanítók elleni küzdelem teológiai megalapozása. Mivel a szakaszt bevezető „eukharisztein" (hálát adva) melléknévi igenév felszólítást is tartalmazhat, nyelvtanilag sem lehetetlen feltételezni a 12. verssel egy új gondolatsor elindulását. Annál is inkább, mert nehezen képzelhető el, hogy Pál újra hálaadásba fogna, amikor ezt az előzőekben már megtette, sőt könyörgését is elmondta. Az 1,12 —23-ig terjedő szakasz formailag és tartalmilag egymástól elütő, de a gondolatmenet szempontjából mégis egymással szorosan összefüggő részre bontható. 1,12 — 14 emlékeztet arra a nagy változásra, amelyet Krisztus megismerése hozott a kolosséiak életébe. 1,15—20-ban egy őskeresztyén himnuszt találunk, amely Krisztus és a kozmosz kapcsolatáról énekel. 1,21—23 pedig a gyülekezetre alkalmazza azt, amiről a himnusz szólt. A figyelmes olvasó észre fogja venni, hogy ennek a levél alapvetését tartalmazó szakasznak milyen mesterien felépített szerkezete van. Mintha egy remekbekészült ötvösmunkával lenne dolga, amelyben a himnusz a drágakő és a himnuszt körülvevő sorok pedig a gazdagon cizellált foglalat. Mert a 54