Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11 - 2. Könyörgés Isten akaratának teljesebb ismeretéért 1,9-11

jelenléte és a jelenlétéből áradó hatalom, vagyis a Szentlélek. Számíthatunk tehát reá, ha vállaljuk a neki tetsző feladatokat. Meglepő, hogy Pál szerint ez az erő miben nyilvánul meg. Állhatatossá tesz és hosszútűrővé. Tehát Isten nem arra használja hatalmát, hogy egyetlen széles mozdulattal minden akadályt félresöpörjön az övéi útjából. Nem is azért ad nekik erőt, hogy ezzel a világot uralmuk alá kényszerítsék. Isten ereje és dicsősége a keresztijének életében sokkal inkább abban nyilvánul meg, hogy teljes állhatatossággal és az utolsó pillanatig tartó hosszútűréssel ragaszkodnak mindahhoz, amit Isten akaratából Krisztusban felismertek, mégha ez nagyon nehéz is. Ha figyeltünk az imádságra, nem fogjuk félreérteni, hogy itt miről van szó. Imádsága végén nem azt kéri Pál Istentől, hogy az övéi valahogy el tudják viselni a világot hitük összetörése nélkül. Állhatatosságra és hosszútűrésre az Isten által szeretett világért vállalt különféle feladatokban van szükségük. Hogy el ne lankadjanak, hogy a reményt soha fel ne adják. Ahogy Jézus a kereszt árán és alatt is betöltötte Istentől kapott küldetését. Látható, hogy Pálnak a gyülekezetért mondott imádságában, mint egy zenekari nyitányban, máris felcsendül mindaz a dallam, amely a következőkben fog teljes gazdagságában kibontakozni előttünk.