Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)
A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11 - 2. Könyörgés Isten akaratának teljesebb ismeretéért 1,9-11
Isten azzal a szeretettel fordul a világ felé, amely Krisztusban volt, akkor ők sem félhetnek a világtól, nem vonulhatnak ki belőle, és nem adhatják fel soha a reményt a világért végzett szolgálatukban. Csak így élhetünk Isten teljes tetszésére, teremve mindenféle jócselekedet gyümölcsét. Keresztyének között mindig sok vita volt az Istennek tetsző életmód felett. Pál imádságának fényében nem lehet kérdéses, hogy Istennek csak az az életmód tetszhet, amely összhangban van Krisztus világméterű szolgálatával. Ha nem eszerint élünk, akkor gyalázatot hozunk Krisztus nevére. Ezért kéri az apostol a gyülekezettől, imádságával mintegy Isten színe elé állítva őket, hogy teremjék hitük gyömölcseit mindenféle jócselekedettel, tehát ne merüljön ki szeretetük az alamizsnálkodásban vagy a gyülekezetnek végzett szolgálatban, hanem ölelje fel az élet minden területét. Hogy milyen területekre gondol, arra bőséges szemléltető anyagot fog nyújtani a levél második részében (3,1—4,6). Az Ürhoz méltó életfolytatáson kívül Pál még azt is kéri a gyülekezet számára Istentől, hogy az növekedjék Isten megismerésében. Miért tér vissza újra az Isten ismeretére, mikor előbb (9. v.) már beszélt róla, és ezt tekintette a helyes életfolytatás kiindulópontjának? Egyes kutatók ezt a fordulatot Pálhoz méltatlan következetlenségnek tartják. Pedig nyilvánvaló egyfelől, hogy Isten akaratának a megismerésében sohasem juthatunk el egy nyugvópontra, és ezért állandó feladatunk marad. „Most még rész szerint ismerünk" — írja Pál lKor 13,12-ben. Másfelől viszont az is igaz, hogy az Isten akaratának megimerésében előrejutni csak akkor tudunk, ha vállaljuk az Űrhöz méltó életet is. Ha életfolytatásunkat a teljes ismerettől tennénk függővé, nem jutnánk messzire Krisztus követésében. Míg engedelmeskedve a már felismert igazságnak, a még nem ismert is feltárul előttünk. Vállalva az utat, melyre Krisztus hívottéi minket bontakozik ki előttünk a táj, telik meg mindkét kezünk feladatokkal, és tűnik elénk utunk végcélja is. A kör így tér vissza önmagába. így jutunk előbbre, ismeretről ismeretre. (11) Pál erőért is könyörög a gyülekezet számára. Nem könnyű Krisztushoz méltóan élni azoknak, akik erre alkalmatlanok, és nem könnyű így élni abban a világban, amely nem igazodik Krisztushoz. Ehhez minden erőre szükség van. Az az erő, amely erre képessé tesz, nem tőlünk van, hanem Istentől, aki Lelkének erejét adja nekünk. Ha Pál a Szentlélek nevét nem is mondja ki, az Isten dicsőségének hatalmas volta szerint erőben reá gondol. Mert Isten dicsősége az ő 52
