Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS 1,1-2

nem erkölcsi kiválóságukban. Istenhez tartozásuk viszont életük megszentelődését sürgeti. Pál a címzettekben nemcsak Istenhez tartozásukat tudatosítja, hanem rávilágít arra a szoros emberi kapcsolatra is, amelyet a közösen vallott hit teremt a keresztyének között. A Krisztusban való hit testvérekkent köti össze a fogoly Pált, Timóteust, a kolosséi keresztyéneket és minden keresztyént a világon. Ebben a vérségi kapcsolatnál is szentebb közösségben lényegtelenné válik minden emberi különbség, hiszen nem a mi szimpátiánk alapján jön létre, hanem Isten munkája révén. A keresztyén testvért is úgy kapjuk Istentől, mint ahogy a családunk tagjait. Az apostolt tehát nemcsak az apostoli felelősség, hanem a testvéri szeretet is arra indítja, hogy soraival segítségére siessen veszélybe került keresztyén testvéreinek. Már a címzés megfogalmazásában felvillan mindaz, ami Pált a levélben foglakoztatja. Kolossé az a földrajzi hely, ahol a címzettek élnek. Ebben a kisvárosban zajlik életük. Sok fülledtség, szorongás és kísértés adódhat ebből. De odafordulhatnak életük másik pólusához, Krisztushoz, akitől útmutatást és erőt nyerhetnek. Már a címzés Isten szeretetének és a beléje fogódzó hitnek szilárd talajára állítja a kolosséi keresztyéneket, és egyúttal rámutat arra a pontra is, amelyből kiindulva reménységgel vehetik fel a küzdelmet a tévtanítás kísértéseivel szemben. Az ókorban illendő volt a címzéshez még egy, az olvasó boldogulását célzó jókívánságot is fűzni. Pál azonban tudatában van annak, hogy mennyire üres és alaptalan kívánság volna ez ha nein számíthatnánk Istenre, az ő kegyelmére és az általa szerzett békességre (1,20). Mert kilátástalan minden fáradozásunk boldogulásunkért Isten haragja alatt, és legjobb szándékainkat is keresztezi Istenhez és felebarátainkhoz fűződő kapcsolataink megromlása. De Pál arra biztatja olvasóit, hogy Isten jogos ítélete alól kegyelméhez fellebezzenek, és kérjék tőle megromlott kapcsolataik meggyógyítását. Ezt bátran megtehetik, mert Jézus Krisztus felhatalmazott minket arra, hogy Atyánknak tekintsük Istent, egymást pedig testvérnek, közös Atyánk szeretett gyermekének. 42