Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11

II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1, 3-11 Λ hellenizmus idején írt levelek nagy többségében a címzés után hálaadó és könyörgő fohászt találunk, amelyet a levél írója küldött az istenséghez az olvasó érdekében. Pál is követi ezt a gyakorlatot. Nem illendőségből, hanem hitéből fakadó természetességgel. Még van győződve ugyanis arról, hogy a gyülekezet létrejötte és megmaradása Isten műve, nem emberé. Természetes tehát számára, hogy egyrészt hálát adjon Istennek mindazért, amit a gyülekezet már elért, másrészt pedig kérje Istent mindazért, amire a gyülekezetnek még szüksége van. Imádsága egyúttal kapcsolatteremtés is a gyülekezettel, de úgy, hogy imádsága által olvasóit Isten színe elé állítja. Korántsem arról van szó tehát, mint azt néhány írásmagyarázó állítja, hogy Pál levelének ezzel az imádságos bevezető részével a gyülekezet jóindulatát akarja megnyerni magának. Bár a Kolosséi-levélben leírt imádságának motívumait más leveleiben is megtalálhatjuk, hálaadása és könyörgése mégsem formális, hanem a gyülekezetre szabott. Már itt felszínre, helyesebben Isten színe elé kerülnek azok a gondok, amelyek az apostolt levele megírására késztették. A szerző hallatlan koncentrációjáról és a mondanivaló alapos átgondolásáról tanúskodnak a formai részek egyáltalán nem formális elemei. Mint azt Pál más leveleiben is megfigyelhetjük, az imádságos rész mondattanilag rendkívül bonyolult. Szinte egyetlen körmondatból áll az egész. Ez a jelenség Pál esetében nem pusztán stilisztikai sajá43