Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS 1,1-2

a közös hitre való tekintettel vezette be ezt a megszólítást. 4 Szentek: Itt nem melléknévi, hanem főnévi alak. Nem erkölcsi ítéletet fejez ki. Szent maga az Isten, és mindaz, amit vagy akit kiválaszt magának. 5 Krisztusban: Pál leveleiben, de a Kolosséi-levélben különösen is gyakran megtalálható kifejezés. Mindazt megjelöli, amit Krisztus jelent az ember számára. Másképpen: Krisztus az embernek Istentől kapott új élettere. Szövegünkben az egész mondatot meghatározza: míg Kolossé a gyülekezet földrajzi, addig Krisztus a hitben felismert élettere. * (1) Az apostol ezúttal olyan gyülekezetnek ír, amely nem az ő szolgálatának gyümölcse. Közvetve mégis annak tekintheti. Epafrász, Pál egyik munkatársa hirdette Kolosséban és környékén az evangélium örömhírét. Epafrász a levél megírása előtt Pálhoz fordult, mert a gyülekezetben problémák merültek fel. Pál, bár őt a kolosséi keresztyének személyesen még nem ismerik (2,1), apostoli megbízatásánál fogva illetékesnek tartja magát arra, hogy az Epafrász által elétárt helyzetben állást foglaljon. Apostoli tisztének említésével nyomatékot kíván adni levelének, így tett más esetben is, amikor hit és élet kérdéseiben kellett döntő szót kimondania: Hm 1,1; lKor 1,1; 2Ivor 1,1; Gal 1,1. Mivel ő Isten akaratából lett apostollá, joggal kívánhatja meg a gyülekezettől, hogy hallgasson szavára. Ezt az apostoli tekintélyt azonban nem tekinti feltétlen tekintélynek, és nem vár formális engedelmességet sem. Egyrészt ő is alá van rendelve Krisztus Jézusnak, másrészt a gyülekezetnek sem őelőtte, hanem Krisztus előtt kell meghajolnia. Nem tekinti azt az ügyet sem, amelyre életét feltette, saját vállalkozásának. Mellette ott van Timótcus testvér is, aki az evangéliumnak ugyanúgy munkása, mint ő. A gyülekezetnek mégsem egy önjelölt igehirdetővel van dolga. Pál Isten elhívó parancsa által (Gal 1,15) lett apostollá, mint egykor az Ószövetség nagy prófétái. A gyülekezetnek tehát, amikor a levelet elolvassa, nem magánvéleménnyel lesz dolga. Nem Pál, hanem Isten színe előtt fognak állni. Ezért kívánja meg, hogy a levél a gyülekezet összejövetelén kerüljön felolvasásra (4,16). (2) Ahogy az apostoli tisztet nem ragadhatja magához az ember, úgy a gyülekezet sem jöhet létre emberi elhatározásból. Isten választotta ki őket a pogányok közül, () hívta el őket az evangélium által, és Ő tette őket magáévá, azaz szent néppé. Szentségük ebben van, s 41