Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 2. A szerző és levele

keresztyen reménység értelmében beállott változásra hivatkozva tagadják meg a levéltől a páli eredetet. Kétségtelen, hogy a levélben nagy hangsúly kerül mindarra, ami már megtörtént. Kol 1,5-ben például a levél úgy beszél a reménységről, mint ami máris készen van, „félretéve számunkra a mennyben" (1,5). A feltámadásra is úgy tekinthetünk, mint ami a keresztségben már megtörtént velünk (2,12; 3,1). A „hatalmak" és „erők" nem a végső eszkatológikus dráma során vettetnek Krisztus lábai alá (vö.: lKor 15,25—26), hanem már a keresztnél vereséget szenvedtek (2,15). Az egyház népe „már most" Krisztus istenségének teljességéből meríthet (2,9). A keresztyén élet döntő eszkatológiai fordulata is a múltban keresendő, amikor „Isten megmentett minket a sötétség hatalmából, és áttelepített szeretett Fiának országába" (1,13). Ebben a letagadhatatlan hangsúlyeltolódásban csak azok láthatnak eltávolodást a páli teológiától, akik az igazi és eredeti keresztyén eszkatológiának az egysíkú, mindent a jövőtől váró eszkatológiát tartják. Valójában azonban éppen az különböztél! meg a keresztyén reménységet a zsidó nép várakozásától, hogy a megváltást, Isten üdvösséget szerző munkáját nemcsak eljövendő eseménynek, hanem Jézus Krisztus által már ebben a világban megindult folyamatnak tekinti. Az újszövetségi eszkatológia jellemző vonása, hogy két pont között feszül. Egyrészt arra tekint, amit Isten Jézus Krisztus által elvégzett. Másrészt reménységgel várja, hogy amit Isten elkezdett, azt be is fejezze a „Jézus Krisztus napjáig" (Fii 1,6). Ε két pont között levő feszültség tölti meg tartalommal és felelősséggel a jelent. Abból merítünk, ami már megtörtént, és azzal számolunk, ami még vár reánk. Conzelmann úgy véli, hogy ez a „két pólusú" eszkatológiai látásmód nem az eredeti jézusi felfogást tükrözi, hanem a második keresztyén generáció teológiájára vall. Prőhle Károly viszont kimutatta, hogy ez a látásmód „az egész jézusi hagyományra is jellemző" (Lukács ev. 24. o.). Ez a megállapítás érvényes az egész páli teológiára is. Ezt számtalan olyan idézettel is alátámaszthatjuk, amely az ún. vitathatatlan páli levelekből származik: lKor 15,12; 2Ivor 5,17 stb. •Mégis elfogultságra vallana, ha tagadnánk, hogy a Kolosséilevélben a hangsúly a „még nem"-ről a „már most"-ra helyeződik át. A Kol 3,4-ben olvasható kijelentés ugyan meggyőzhet bennünket arról, hogy a Kolosséi-levél látóköréből nem tűnik el az újszövetségi eszkatológia jövőbe tekintő vonása sem, mégsem vitatható, hogy elsősorban azt fogja be, ami már megtörtént. De ennek a hangsúly36