Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 2. A szerző és levele

tanítással szemben vívott harc kimenetele ugyanis Krisztus helyes ismeretén áll vagy bukik. Az ismeret pedig feltételezi az ismeretközlő tevékenységet, a tanítást. cb) Az univerzális igény A hagyományanyag felhasználásán kívül a levél legfontosabb jellemző vonásai közé tartozik az egyetemesség, az univerzalitás igénye. Ez az igény érthetővé válik abban a pillanatban, amikor a kolosséi gyülekezet helyzetét vesszük figyelembe. A tévtanítók felfogása szerint ugyanis a kozmosz törvényeinek világában nem számíthatunk Krisztusra. Egy ilyen állítással szemben Pál csak abban az esetben léphetett fel sikerrel, ha igazolni tudja, hogy Krisztus uralma mindenre kiterjed. Pálnak tehát arra kellett törekednie, hogy Krisztus helyes ismeretének következményeit minél átfogóbban ismertethesse meg a gyülekezettel. Ezt a célt szolgálja már a levél szókincse is. Pál leveleiben sehol másutt nem találkozunk ilyen gyakran a „minden" (pász) szócskával, mint a Kolosséi-levélben. A szó külön is jelentőséget nyer névelős többesszámú semleges alakjában, mert a „ta panta" a sztoikus filozófia nyelvén a világmindenséget jelenti (1,16). Nyilvánvaló tehát, hogy a „minden" szócskának gyakori használata nemcsak stilisztikai sajátosság, hanem Krisztus univerzális igényének kifejezési formája. Az evangélium igénye is ilyen átfogó. Célja, „hogy minden embert tökéletessé tegyen Krisztusban" (1,28). Az egyház sem pusztán a helyi gyülekezet, hanem mindig az „egész test" (2,19). minden keresztyén közössége. A kereszten szerzett bűnbocsánat is „minden vétekre" vonatkozik (2,13). A gyülekezetben folyó tanítás sem lehet egyoldalú, annak „minden bölcsesség"-re ki kell terjednie (3,16). A keresztyén élet sem lehet felemás, mert „bármit is teszünk, szóval vagy cselekedette], mindent Jézus nevében kell tennünk" (3,17). A levél univerzális igényéhez társul a teljesség igénye. Mert a „minden" nemcsak kiterjedésében, hanem intenzitásában, s nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is értendő. Mert az az Isten szándéka az emberrel, hogy „teleiosz"-szá, azaz tökéletessé váljék. Ez a tökéletesség egyedül Krisztusban van adva számunkra (1,28), mert „benne jutottunk teljességre" (2,9). Belőle merítjük a teljességet, mert „benne van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse" (2,3). A 34