Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 2. A szerző és levele

tanítással szemben vívott harc kimenetele ugyanis Krisztus helyes ismeretén áll vagy bukik. Az ismeret pedig feltételezi az ismeretközlő tevékenységet, a tanítást. cb) Az univerzális igény A hagyományanyag felhasználásán kívül a levél legfontosabb jel­lemző vonásai közé tartozik az egyetemesség, az univerzalitás igénye. Ez az igény érthetővé válik abban a pillanatban, amikor a kolosséi gyülekezet helyzetét vesszük figyelembe. A tévtanítók felfogása szerint ugyanis a kozmosz törvényeinek világában nem számíthatunk Krisztusra. Egy ilyen állítással szemben Pál csak abban az esetben léphetett fel sikerrel, ha igazolni tudja, hogy Krisztus uralma min­denre kiterjed. Pálnak tehát arra kellett törekednie, hogy Krisztus he­lyes ismeretének következményeit minél átfogóbban ismertethesse meg a gyülekezettel. Ezt a célt szolgálja már a levél szókincse is. Pál leveleiben sehol másutt nem találkozunk ilyen gyakran a „minden" (pász) szócská­val, mint a Kolosséi-levélben. A szó külön is jelentőséget nyer néve­lős többesszámú semleges alakjában, mert a „ta panta" a sztoikus filozófia nyelvén a világmindenséget jelenti (1,16). Nyilvánvaló te­hát, hogy a „minden" szócskának gyakori használata nemcsak sti­lisztikai sajátosság, hanem Krisztus univerzális igényének kifejezési formája. Az evangélium igénye is ilyen átfogó. Célja, „hogy minden embert tökéletessé tegyen Krisztusban" (1,28). Az egyház sem pusz­tán a helyi gyülekezet, hanem mindig az „egész test" (2,19). minden keresztyén közössége. A kereszten szerzett bűnbocsánat is „minden vétekre" vonatkozik (2,13). A gyülekezetben folyó tanítás sem lehet egyoldalú, annak „minden bölcsesség"-re ki kell terjednie (3,16). A keresztyén élet sem lehet felemás, mert „bármit is teszünk, szó­val vagy cselekedette], mindent Jézus nevében kell tennünk" (3,17). A levél univerzális igényéhez társul a teljesség igénye. Mert a „min­den" nemcsak kiterjedésében, hanem intenzitásában, s nemcsak mennyi­ségileg, hanem minőségileg is értendő. Mert az az Isten szándéka az emberrel, hogy „teleiosz"-szá, azaz tökéletessé váljék. Ez a tökéle­tesség egyedül Krisztusban van adva számunkra (1,28), mert „benne jutottunk teljességre" (2,9). Belőle merítjük a teljességet, mert „ben­ne van elrejtve a bölcsesség és ismeret minden kincse" (2,3). A 34

Next

/
Thumbnails
Contents