Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 2. A szerző és levele

mára egyedül lehetséges alapvető függést, a Krisztushoz való viszonyt (2,8). Pál jó teológiai érzékkel ismerte fel, hogy a tévtanítók támadását egyedül krisztológiai éruekkel, Krisztus teljesebb ismeretével lehet visszaverni. Levelében ezért mindent ennek a szempontnak rendel alá. Megfigyelhetjük Pálnál, hogy minden olyan esetben, amikor krisztológiai tisztázásra van szükség, a közös keresztyén hagyományhoz nyúl (Vő.: lKor 15,3; Fii 2,6 — 11). Pál tehát nem a maga tekintélyét veti latba a hitében megingott gyülekezetnél, hanem a közös hit örökségére emlékezteti őket. így a tévtanítás elleni harcot személyes ügyükké is teszi. Pált a közös keresztyén hagyomány felhasználásakor még az a szempont is vezeti, hogy Krisztus ismerete tekintetében az eredethez minél közelebb eső hitbeli felismerésre támaszkodhassék. A hagyománynak a Kolosséi-levélben is kimutatható jelentős szerepe tehát nem hozható fel — mint azt sok kutató teszi — egy Pál utáni teológiai fejlődési szakasz bizonyítékául. Közös keresztyén hagyományt kell látnunk mindenekelőtt az ún. kolosséi himnuszban (1,15—20). A levél magyarázata során majd látni fogjuk, hogy a himnusz a hellenisztikus zsidókeresztyénség gondolatvilágát tükrözi, és ennek megfelelően az eredetét is ebben a körben kell keresnünk. A himnusz közvetlen környezete (1,12—14 és 21 — 23) pedig olyan fordulatokat őrzött meg, amelyek az őskeresztyén missziói igehirdetésre voltak jellemzőek. Egyes kutatók 2,11 —15ben egy keresztelési liturgia töredékeit vélik felfedezni. Valószínűbbnek látszik azonban az, hogy ebben az esetben is inkább csak arról van szó, hogy Pál a gyülekezet által is ismert fordulatokat sző gondolatmenetébe. Viszont feltétlenül a gyülekezeti hagyományból kell származtatnunk a „házi táblák"-at (3,18—4,1). Bár Pál tudatosan (2,6!) és fontos teológiai érdekből használja fel a különféle keresztyén hagyományanyagot, azokat mégis bátran alakítja és kiegészíti a levél céljának megfelelően. Ez is Pálnak azzal a szándékával függhet össze, hogy a gyülekezetet együttgondolkodásra serkentse. A kolosséi helyzettel és a hagyományanyag felhasználásával magyarázható a tanítás mozzanatának a levélben megfigyelhető hangsúlyozása (1,7; 1,23; 1,28; 2,7; 3,16). Nem ezt a jelenséget sem kell feltétlenül a levél Pál utáni keletkezése bizonyítékának tekinteni. Eltekintve attól, hogy a tanítói tevékenység Pálnak más leveleiben sem szorul háttérbe, a kolosséi helyzet egyenesen igényli azt. A tév3 33