Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 2. A szerző és levele

Pálnál megszokott eleven dialektikát kérhetnénk számon a Kolosséilevélen. Feltűnően sok participiumos (névszói igeneves) szerkezet található a levélben, és sok a tőmondat után vetett értelmezői mellékmondat is. Ennek ellenére számos olyan fordulattal is találkozhatunk, amely kimondottan Pál stílusjegyeit viseli magán. Stílus tekintetében tehát a tevéiről kialakult képet legalábbis ellentmondásosnak kell tekintenünk. A levél páli szerzőségével szemben állástfoglaló írásmagyarázók legszívesebben teológiai érvekkel hozakodnak elő. Szerintük ugyanis a levél teológiája egy későbbi fejlődési szakasszal, az első század végének teológiájával mutat rokonságot. Hivatkoznak Pál eszkatológiai látásmódjának elhalványodására, a keresztség értelmezésének Rm 6-hoz képest megállapítható elcsúszására, az „egyház testé"-nek újszerű meghatározására, és így tovább. Mindez a változás azonban érthetővé válik abban a pillanatban, amikor a levél által felvetett kérdésekre gondolunk. A tévtanítók a keresztyének evilági kötöttségeire mutattak rá, s ezért Pál nem is tehetett mást, minthogy Krisztus uralmának elsősorban ebben a világban megnyilvánuló hatására emlékeztesse a gyülekezetet. A páli szerzőséget vitatok úgy gondolják, hogy egy, a páli teológiai irányzathoz tartozó keresztyén író a Filemon-levél adatait felhasználva és Pál tekintélye mögé bújva adta közre levelét. Ha azonban a Kolosséi-levél és a Filemonhoz írt levél adatait összehasonlítjuk, kiderül, hogy az egyezések mellett különbségek is vannak. Feltűnő, például, hogy a Kolosséi-levélben nem fordul elő a Filemon-levél két főszereplője, Filemon és felesége, Appia. Nehéz magyarázatot találni arra is, hogy miért éppen a hatvanas években elpusztult városba címzi levelét a századvégi szerző, hiszen ebben az esetben a hamisítás ténye mindenki előtt azonnal nyilvánvaló. A páli szerzőséget elvitató álláspont legfőbb gyengéje az, hogy azok, akik a szerzőségét kétségbevonják, nem következetesek, és nem végzik el feltevésük ellenpróbáját. Igyekeznek előhozni mindazt az érvet, amely kétségbevonja a páli eredetet, de elfeledkeznek azokról a nehézségekről, amelyek állításukból következnek. Ha a levél szerkezetét vizsgáljuk, nyilvánvalóvá lesz, hogy az teljesen megegyezik a többi páli levél szerkezetével. A himnuszt a Kolosséi-levélben ugyanúgy rávezetéssel és következtetések levonásával illeszti bele a szerző a gondolatmenetbe, mint azt a Filippi-levél himnuszánál láthatjuk. Ugyanúgy a hit által elnyert javakból következik a keresztyén új 29