Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 1. A címzettek

népszerűek azok a vallási mozgalmak, amelyek a végzet hatalmaival szemben ígértek biztonságot. A nagy bizonytalanságból igyekeztek a kor tudományos szintjén is kiutat találni. Amint már az előző fejezetben láttuk, az elemek tanával igyekeztek a világ minden jelenségére magyarázatot találni. Λ népi határok lebomlásával, a „provinciális" világképek nevetségessé válásával megnőtt az igény egy egységes kozmikus világmagyarázatiránt. Ez az igény hozta létre például a zsidóság területén az ún. bölcsességirodalmat és Philó monumentális szellemi épületét. Erre a legalkalmasabbanak látszott a görög filozófiának a „világ elemei"-ről szóló tanítása. Ez ad magyarázatot arra, a már említett tényre, hogy az „elemek"-ről kialakult felfogás az ókornak jóformán minden szellemi megnyilvánulását áthatotta. Aki tehát abban az időben a világmindenségről valami elfogadhatót akart mondani, annak ezt a tanítást, illetve világképet nem lehetett kikerülnie. Összefoglalva tehát: Az a terület, amelyen a tévtanítók lábukat megvetik: a kozmosz. Vagy ahogy mi nevezzük: a természet. Az a szándék pedig, amely sarkallja őket, a természet birtokbavétele, legyőzése. Ez önmagában még nem okozna hitbeli katasztrófát. De a tévtanítók azt vallották, hogy a keresztyén hitnek és életnek a természetnek ehhez a szemléletéhez kell igazodnia. A tévtanítók azzal az igénnyel léptek fel, hogy választ tudnak adni a sors kínzó kérdéseire, mégpedig a kor fogalmai szerint tudományos alapon. Annak, aki a tévtanítókkal szembe akart szállni, feltétlenül olyan teológiai érvekkel kellett felfegyverkeznie, amelyek nem hagyják megválaszolatlanul a tévtanítók kozmológiai állításait. Talán először kellett a fiatal keresztyénségnek egy ilyenfajta „kihívással" szembenéznie. Pál leveleiben elszórtan találunk ugyan olyan kijelentéseket, amelyek arra engednek következtetni, hogy az apostolt már korábban is foglalkoztatta a kor világképe. De ez volt az első eset, hogy erre kellett összpontosítania. Hallatlanul nagy volt a teológiai feladat. Egy időfeletti, kozmológiai eszmevilággal kellett törléneti-eszkatológiai teológián köszörült fegyverekkel megvívnia a csatát. Azt is mondhatnánk, hogy egy tudományos igényű vallásos világszemlélettel szemben kellett az evangélium igazságát érvényesítenie. Igaz, ismerhette második Ézsaiás teológiai eredményeit, aki a Teremtő Isten világkormányzó hatalmára mutatva öntött reménységet a babiloni fogságból kiutat nem látó népébe. De Pálnak a Krisz26