Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

sítso» megbékélést. A „logosz tész katallagész" nem a megbékítő ige értelmében van, hanem a már megtörtént megbékélésről szóló híradás értelmében, amely egyúttal hitre hív. Itt is az a viszony Isten és ember között, mint a megigazulással. Az ember nem konstruálja, hanem csak elfogadja vagy visszautasítja. Róm 5,10 szerint a megbékélés Istennek az ellenségei iránti szeretetének mindent felülmúló mértéke. Ezért (!) van szükség ennek meghirdetésére. Nemcsak a vétkek eltörléséről van szó, hanem döntő változásról. Isten és ember közötti viszony még élesebb, mint a megigazulásban. Mert a megbékélés örökre szóló találkozás és együttlét Isten és ember között! Igen „meleg" kép... Megbékélésről azok között lehet szó, akik valamikor egymáshoz közel álltak. A ,,en heni szómati" azt jelenti, hogy Krisztus a fragmosz áttörésével az emberiség két csoportját egy testté teremtette és egyúttal Istennel megbékélt egységgé ... Ez a „dia tou sztaurou" született meg a kereszt botrányában, hiszen a legreménytelenebb és legátkozottabb halálról van szó, a helyettes elégtételt szerző golgotai halálról. Éppen ez ismét a paradoxia: Ezzel a páratlan halállal halt meg a halál, lett vége az ellenségeskedésnek. A 17. vers szerint a megbékélés, békesség „kérügma". Hogyan értendő az „elthón"? Zűrzavaros feltevések vannak. De az elfogulatlan olvasó számára világos, hogy Krisztusnak erre a világra való jöveteléről van szó, hiszen az ő megjelenése eleitől kezdve „béke-ajánlat"! A 18. vers szerint a két csoport egyképpen szabad menetelhez jutott az Atyához. A szó „proszágógé" intranzitív értelemben tehát nem bevezetés, hanem belépés. Mégpedig „en heni pneumati" paralel a 16. versben olvasható „en heni szómati"-val. Így „in uno spiritu, id est uniti unione spiritus sancti". Mert Krisztus által Isten atyánkká lett, Ö a „patér", nekünk pedig ajándékozta a fiúságot. Ezzel még a zsidók sem rendelkeztek korábban. 19. vers „ara oun" összefoglalja az eddigieket: A pogányok polgártársak lettek, beépültek Isten népébe és teljesjogú társak, Isten közelében vannak és mivel Isten házanépéhez tartoznak, máris kövekké váltak az építésben. — 86