Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

20. vers: Az „Ekklészia" épülethez hasonló. A kép nem ritka, olv. lKor 3,10 — lPt 2,4. Isten templomává épülni az Űrban tulajdonképpen ószövetségi hátterű kifejezés. Krisztus az „akrogóniaiosz", egyesek szerint nem az alapkőről van szó, hanem a zárókőről. 2Kir 25,17-ben a templomi oszlopok koronája ez. Mindkét értelem lehetséges. Az irányadó a kontextus, amely szerint az apostolok és próféták munkája a Krisztus-szegletkőre épül. Az alap megvan, az építés folyik, amíg el nem készül, azaz amíg a zárókő nem helyezhető el. Olv. Ézs 28,16. Vitatják a „próféták" értelmét, ószövetségi vagy újszövetségi prófétákról van-e szó. Az utóbbi a valószínű 3,5 és 4,11 egybevetésével. Az apostolok említése a szövegben bizonyíték a korai keltezés mellett, mert később pl. az Ignáczius-levelekben csak a 12 és Pál soroltattak az apostolok közé. A 21. vers nem a lokális gyülekezetek építéséről szól. „Pasza oikodomé" nem lenne kérdéses, ha „pasza hé oikodomé" állna a szövegben, de a fontos kéziratokban nem így szerepel. A „pasz" névelő nélküli főnév előtt nem azt jelenti, hogy „egész", hanem ,,mindenegyes"(!), amiből rengeteg magyarázati lehetőség adódik. Lehet, hogy a szöveg inkorrekt, ami nem ritka, mert az összefüggésben az értelme mégiscsak az lehet: „egész"! MEDITÁCIÓ Krisztus befogadása előtt a pogányok szituációja erősen különbözött a zsidókétól. A testileg körülmetéltek őket „körülmetéletlen" jelzővel- illették s mélységesen megvetették. A zsidók szerint a pogányok arra valók, hogy a pokolnak legyen égetnivalója. Tilos volt pogány asszonynak segíteni gyermekszülésnél, hiszen akkor egy pogány(!) jött a világra. A korlátok áthághatatlanok voltak. Ha egy zsidó ifjú pogány leányt vett hitvesül, családja halotti szertartást rendezett, mert szemükben ezentúl halottá vált a renegát. Aki belépett egy pogány házba, tisztátalanná vált. Krisztus előtt reménytelen volt az emberiség egysége. A különbség még 87