Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

KRISZTUSBAN EGYSÉG A MEGHASONLOTT VILÁGBAN 2,11—22 „Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, azok viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve, ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael közösségétől elkülönítve és mint ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül voltatok, éltetek a világban, most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor ,távol' voltatok, ,közel' kerültetek a Krisztus vére által, mert ö a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette és az ö Testében lebontotta a válaszfalat, az ellenségeskedést, miután a törvényt tételes parancsolataival együtt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában és eljött és békességet hirdetett nektek, a távoliaknak és békességet a közelieknek'. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és házanépe Istennek, mert ráépültetek az apostolok és próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik és szent templommá növekszik az Ürban és őbenne ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által." 82