Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

Ez a szakasz még a páli iratokban is egyedülálló témát fejteget: Pogányok is — Krisztus által! — Izrael közösségébe, az üdvegyházba jutottak. „Dió", mivel a szabadulás kegyelemből van, lehetséges a pogányok számára az „Ekklészia"-ba való egyesülésük. „Mnémoneite" jól gondoljátok meg, alaposan vegyétek szemügyre stb. értelemben. A „pote" „en szarki" a korábbi állapotuk rajza, amelyben a körülmetéltek lenézték a körülmetéletleneket. A zsidók jogosan igényelték azt, hogy ők az Isten népe ebben a világban. De rögtön felhangzik az apostoli intés: A körülmetélkedés kézzel végzett aktus, testi jegy, még nem jelenti egyszerűen a pneumatikus, új világ jegyét, csak utal rá. Mert az igazi ,térítőmé kardias en pneumati", olv. Róm 2,29, ill. az „acheiro poiétosz", Kol 2,11. Itt azonban nem annyira kétféle körül metélkedés hangsúlyos, hanem a pogányok múltja és jelene Emlékezzenek arra, hogy ők „apéllotriómenoi tész politeiasí. Iszrael" voltak. A „politeia" nem a szakuláris analógiából magyarázandó, hanem üdvtörténetileg értendő. Az „igazi" Izraeltől s így magától Istentől voltak elválasztva. Bengel: „tota res publica Israelis spectabat Christum", s ebben az értelemben most már reájuk is érvényes, hogy a pogányok is az igaz Izrael tagjai. Korábban — Izraelen kívülállva — „chórisz Chrisztu" — voltak. A zsidóknak volt Krisztusuk, a pogányoknak nem ezért Krisztus nélkül a pogányoknak nincs részük az izraeli-üdvegyházban, hiszen kívül álltak az ószövetségben található szövetségeken, mivel nem volt reménységük, nem volt értelmes jövendőjük sem, nem várták az üdvösséget, csak a jelenben éltek eszkatológia, azaz reménység nélkül. Az „atheoi" semmiképpen sem jelent ateistát, hiszen éppen elég „istenük" volt. De nem volt kapcsolatuk az egyetlen, élő, igazi Istennel, Izrael szövetségi Urával. Az apostol szavaiban nincsen él, nyoma sincsen gúnyolódásnak vagy elmarasztalásnak. Inkább a pogányok nyomorúságát érzékelteti az apostol. Hiszen ki voltak szolgáltatva a gonosz hatalmaknak s bár ez a világ sok mindent nyújtott nekik, de szabadulást és üdvösséget semmiképpen sem! 13. 6» 83