Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

alkotása persze nem Genezis l-re utalva, hanem az új teremtésre Gal 6,16 és 2Kor 5,17 szerint. A Krisztusban jó cselekedetekre teremtettünk újjá! Itt az „epi" nem „ennek alapján" értelmű, hanem „erre nézve"! Tehát a megigazultak szentségéről van szó. Itt éri el csúcsát Isten üdvözítő, egyedülható munkája. Még a jó cselekedeteket is számunkra Isten készítette elő! A mi tetteink is Isten tettei! Ezt a paradoxiát nem szabad gyengíteni semmiféle racionális érvvel, mondván, miképpen lehetne egy cselekedetet, amely még nem egzisztál, Istenben már megtörténtként szemlélni, vö. „proetoomadzein". Ha bárkinek kísértést jelentett valaha is az ún. szinergizmus, hát itt találkozik ennek a felfogásnak abszuíd voltával. Mi ugyan okoskodhatunk, de senki sem változtathat azon, hogy Istennel már megtörtént, mielőtt nálunk megtörtént volna. Minden „érdem" lehetetlenné válik. Mi ugyan cselekszünk „pneumati", de Isten marad a cselekvő, bár mi magunk cselekszünk. Görögnek bolondság, zsidónak botrány, nekünk azonban a megtartatás kősziklája! Az természetes, hogy a megigazított embernek is újra és újra választania kell a Szentlélek és a hús-test között, de ez nem szünergizmus az üdvösség dolgában, hanem aktív passzivitás az ajándékba kapott új életünkben. Aki szünergista módon gondolkodik Rómától a szektásokig, az egyszerűen nem érti a páli fejtegetés nagyszerű tenorját! MEDITÁCIÓ A bűn elsodor Isten közeléből. Gondoljunk Ézsaiásra (6,5) vagy Péterre (Lk 5,8). Ettől a rohamosan növekvő elidegenedéstől szabadít meg minket Jézus azzal, hogy meghirdeti számunkra: Mindennek ellenére Isten ajtaja tárva van számunkra! Megbocsátó szeretete elfedezi minden vétkünket, megszabadít a „hiábavaló" életünktől és megajándékoz teljesen új s most már „igazi" (örök) élettel. Halljuk és értjük szavát, Szentlelke vezet, új akaratot teremt bennünk és új elszánást, szembe a régivel, egyre teljesebben megújít 80