Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

ban csak egyetlen kauzalitás van s ez az isteni kegyelem. Ezért a hit pusztán bizodalom, ráhagyatkozás az isteni cselekedetre, amint a vízben fuldokló is mondjon le minden „együttmunkálkodás"-ról, engedje át magát mozdulatlanul a mentő szeretetnek. „Aki meg se moccan, az jut legmeszszebbre" — tartja egy kínai mondás s így igaz. Egyszerűen engedd, maradj veszteg, ne fontoskodj, nyiss szabad utat, hadd vigye végbe üdvösségedet a hatalmas kegyelem! Mert az üdvösség kizárólag Isten ajándéka. Hiszen ha legcsekélyebb részünk is lenne benne, Isten nem lenne Isten, az üdvösség nem lenne üdvösség, hanem jutalom vagy fizetség. Isten akkor mintegy el lenne kötelezve, sőt ebben az esetben az ember maga lenne az „isten", legalábbis kegyességében. Igényt jelenthetne be ellenszolgáltatásra, az üdvösség rendje mágiává torzulna, mi meg ott állnánk „dicsekedve" megmenthetetlenül Isten előtt. Ezért szigorúan tartsuk magunkat ehhez az alapvető szóhoz: „ouk ex hiimón"! Ha egyáltalán lehetne szó valamiféle hozzájárulásról vagy közreműködésről, akkor ez csak erkölcsi téren válna lehetségessé, tehát a jó cselekedetek „erga" révén. Mivel ez az ördögi gondolat felütheti fejét bármelyikünkben, olvassuk azonnal tovább a szöveget: „ouk ex ergós"! Mindaz, amit eddig olvastunk, Isten magasztalása himnikus fenségben. Ha viszont a keresztyének — még ha részben is? — de saját cselekedeteik alapján lennének megváltottak, akkor az ember „dicsekedhetne" Isten előtt. Ez a mi dicsőségünk viszont megfosztaná Istent dicsőségétől. Hiszen ezért oly utálatos és hamis a zsidó dicsekedés a törvény cselekedeteivel, mert így a zsidó el akarja érni a „kauchéma"-t Isten előtt! Az apostol ebből nem enged: „Üdvösség dolgában egyedül Istené a dicsőség, vö. Róm 4,12; 11,6, ezért is választotta ki lKor 1,26 szerint azokat, akik sem hatalmasok, sem okosak, s ezért hordozza Pál cserépedényben (2Kor 4,7) Istentől ajándékba kapott kincsét. A 10. vers az előzők logikus folytatása, új, tipikusan páli szavakkal. A keresztyének „poiéma theu", azaz Isten 79