Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

A KRISZTUSBAN VALÓ ÉLET 2,8—10 „Hiszen kegyelemből van üdvösségünk a hit által és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez, nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék, mert az ö alkotásai vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elrendelt az Isten, hogy azok szerint éljünk." „Dia piszteósz" nem új szempont Isten kegyelme mindenhatóságának bizonyítása után. A hit itt nem feltétel, mint amely nélkül szó sem lehet megmenekülésünkről. Nem jó sem a katholikus, sem a szektás magyarázat, mely szerint az ember hite „conditio sine qua non" a megigazító kegyelem elnyeréséhez. Teljesen rossz reflektálás. Itt a „hit által" a „kegyelem által" tükörképe. Pál apostolnál a hit sohasem az ember pozitív teljesítménye, ami a törvény iránti engedelmesség helyére kerülne, hanem ellenkezőleg, a hit teljes lemondást jelent mindenféle emberi teljesítményről, amint az ellenpár is tanúsítja: „piszteueinz — ergadzeszthai". Tehát a „dia piszteósz" nem azt jelenti, hogy hinned kell, mert különben ..., hanem azt, hogy semmi másra nincs szükséged, mint hitre egyedül. Tehát a hit így maradéktalan lemondást jelent mindenfajta emberi kauzalitásról az üdvösség dolgában. A hit és a kegyelem korrelativ kifejezések, vö. Róm 4,15: „dia tuto ek piszteósz, hina kata charin", azaz azért „hitből", hogy minden ,kegyelem szerint" történjék. így a „dia piszteósz" a „té chariti" értelmezése. Nem egymást kiegészítő momentumok, mintha Isten részéről a kegyelem, az ember részéről a hit lenne szükséges. Az üdvösség dolgá78