Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

reánk. Úgy hitték, hogy a légtér annyira tele van démonokkal, hogy köztük még egy gombostű sem férne el. Pythagoras: „Az egész légtér telt szellemi lényekkel", sőt a zsidó Philó is így írta: „A levegőben mindenütt szellemi lények repkednek . . ." Ugyan nem mindegyik gonosz, de a többség az. Keresztezni akarják Isten világtervét, az embereket gonoszra, lázadásra akarják csábítani, hiszen aki hatalmukba kerül, nem egyszerűen Isten nélkül él, hanem Isten ellen (!) él. Mert Krisztus nélkül élni azt jelenti, hogy tudatos és permanens engedetlenségben élnek. A kívánság görög szava: „epithümia" a gonosz utáni vágy, a tiltott dolgok utáni sóvárgás kifejezése (concupiscentia). Ezzel születik minden ember, egyúttal Isten félelme, Isten iránti szeretet és Istenbe vetett bizalom nélkül! Ennek az „engedetlen", lázadó életfolytatásnak egyik legmegrázóbb rajza olvasható Oscar Wilde „De profundis" c. könyvében. Saját tapasztalatom is felejthetetlen, amikor soproni diákévemben szobatársat kaptam egy különös norvég hallgató személyében. Amikor baráti kapcsolat szövődött köztünk és megvallotta iszonyú perverzióját, megszökött éjszaka és íróasztalába vésve hagyta magyarázatul Róm 7. fejezetből görög szavakkal a mélyből kiáltó ember megrázó vallomását: „Oh én nyomorult ember, ki szabadít meg engem ...?!" Kiindulópont mindehhez a „test", nem az antik, hanem az újszövetségi értelemben. Mint hídfőállásról tör reánk ezerarcú hatalomként. Éppen úgy lehet érzékiség, mint lustaság, gőg vagy hatalomvágy, állati elfajulás vagy „csak" ridegség, irgalmatlanság . . ., ha nem történik semmi fordulat, menthetetlenül kárhozatra jutunk mindnyájan! Hiszen vétkeink és bűneink fölött gyűlik Isten haragja! 77