Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

személyiségünket robbanással, ezt közkeletűen „kiborulás"nak nevezzük, de ez az „acting out" már az önpusztítás szolgálatában áll, az öngyilkosságig menően. Mert az ,,első eset" során még riadtan nézünk arra, amit mondtunk vagy tettünk vagy elmulasztottunk stb., boldogtalanná válunk, gyötör a lelkiismeret, de a sodrás továbbragad, a bűn hatalmába kerít, nem tudunk szabadulni, hamarosan eltompul lelkiismeretünk, majd elhallgat, sőt elhal! Már nincsen erőnk változtatni sorsunkon. Először még szórakoztatott a dolog, amikor tilosban jártunk, aztán már nem mi játszottunk, hanem velünk játszottak, rabszolgává váltunk és nincsen menekvés. Aki egyetlen gonosz tettet vet, az könnyen arat megszokást, aki megszokást vet, hamarosan beidegződést arat, s aki romlott karaktert vet, végzetes sorsot arat. . ., még a legjobb esetben is igaz Origenes mondása: „A hegek megmaradnak!" Mindez azért megy végbe, mert Megváltó nélküli életben ehhez a világhoz illeszkedik gondolkodásunk és magatartásunk. Tudjuk, hogy a keresztyén ember megbocsát, mert bocsánatból él és ezért ezzel éltet. A „világ" már az antik korban is azt tanította, hogy az igazságtalanságot meg kell torolni. Barátainkat ám szeressük, de ellenségeinket gyűlöljük. Amint Plutarchosz tanította: Az az igazi ember, aki barátjának hasznára, ellenségeinek megrettentésére élt. Vagy gondoljunk arra, hogy keresztyén hitünk azt igényli: „Szolgáljunk!" Szűkebb és tágabb környezetünk azonban hatalomban gondolkodik és bárkin keresztül is, de mindig uralomra tör, az „első hely"-re. Azt hirdetik, hogy minden kapható, csak meg kell fizetni mindennek az árát és nem számol azzal, hogy a keresztyén ember egyszerűen nem eladó, mert örökáron már megvásárolták, „nem ezüsttel, sem arannyal. . .". A világ profitot hajszol, a keresztyén ember lételeme és életformája a „diakónia", a jókedvűen végzett és konkrét személyre, helyzetre alkalmazott „agapé", azaz szeretet! — Amikor így világról beszélünk, nem földrajzi stb. valóságra gondolunk. Pál korában mindenki számolt azzal, hogy mindenütt gonosz szellemi lények, démonok vannak és törnek 76