Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

Chrisztó" oltalmat találtak és bátorságot a kíméletlen harc győzelmes befejezéséhez, olv. 6,11. Akik viszont nem az „Ekklészia" tagjai, azok „nün" (most) az istenellenes hatalmak alá vannak vetve és a levegőbeli hatalmasság ura működik bennük, mint az „engedetlenség fiai"-ban. A 3. vers szerint ezek- közé tartoztunk mi is „kai hümasz pantesz". Kik ezek a „hümeisz"? Nemcsak a zsidók vagy a pogányok, hanem kivétel nélkül valamennyien, az egész emberiség! — Az „epitümia" eredetileg semleges fogalom. A korabeli sztoában a „hédoné", „fobosz", „lüpé" mellett mint affektus szerepel, szemben a ,,logiszmosz"-szal. Pál azonban ezeket, tehát a kívánságokat is, nem értelemellenes tényezőknek tartja, hanem ószövetségi háttértől megszabottan bűntől megrontott hajlamnak, a törvénytől ingerelt, de belőlünk származó gonosz indulatoknak, vö. Róm 7,17. Az „epithümia tész szarkosz" nem azért gonosz, mintha a test önmagában istenellenes lenne, szemben a lélekkel vagy értelemmel, hanem azért, mert a test („szarx") a bűn uralma alatt megkötözött egész embert jelöli. A „test" mindenestől az egész ember Krisztus nélkül! A szakaszban egyébként nem kell feltétlenül az ismert pogány kicsapongásokra gondolni, hiszen volt azért bőven művelt „test" is, sőt theologiailag kulturált „test" is, pl. a farizeusok esetében. Hanem azt kell tudni, hogy „füszei", tehát természettől fogva valamennyien „tekna orgész" voltak. Az isteni harag elpusztította volna valamennyiüket, ha nem ölelte volna át őket Krisztus szeretete. Az ellentét később a „chariti" 2,5 szerint világos. A 4. vers visszautal 2,l-re, mintha az ott megkezdett mondatot végigvitte volna. A korábbi állapottal szemben most az apostol feltárja Isten szeretetének művét s ezzel folytatódik a 2,1-gyel megkezdett mondat. Ahol az ember mindennek a végére jut, ott tör utat váratlanul Isten. Figyelemreméltóak az aoristosok. Amiket Isten cselekedett, áttörve a halál vonalát, az mindenestől — kegyelem! Bő kifejezések tárják elénk ezt: „eleosz, agapé, charisz". Isten gazdag az irgalmasságban. Az „eleosz" a szövetségi hűséghez 72