Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

igazodó, segítő tett. Szent Tamás szerint Isten irgalma „infinita et indefficiens misericordia". Istennek a halottakon könyörülő irgalma az Ö túláradó szeretetében gyökerezik . . . Az „agapé" tartalmát nem a szeretett személy vagy tárgy kiváló adottsága határozza meg. Ti. ugyanez a szó fejezi ki Krisztus szeretetét a bűnösök iránt. Míg az „erosz" szenvedélyes szerelem, a „filia" rokonszenvből fakadó szeretet, addig az „agapé" a megmagyarázhatatlan, indokolhatatlan szeretet. Mindennapi nyelvünkre fordítva, az erosz pulzusa: szeretlek, mert szükségem van rád, a filia pulzusa: szeretlek, mert egyformán gondolkodunk és kölcsönösen jó az együttlétünk, az „agapé" pulzusa: szeretlek, mert neked van szükséged reám, mi is lenne belőled nélkülem? Lehet, hogy tönkremegyek ebben, lehet, hogy semmit sem kapok cserébe, de egyszerűen nem tudok mást tenni, mert különben menthetetlenül tönkremész . . . Tehát a váltság egyetlen indoka az Isten agapéja, s mert ez így igaz, ezért bízhatunk benne, hiszen az „agapé" örökkévaló, egyetlen győztes faktor a múló idő, az enyészet és a halál hatalma fölött! A „dzóé" az újszövetség számára nem természetes jelenség. Az az „élet", amely ki van szolgáltatva a halál pusztító erejének, nem igazi" élet, legfeljebb átmeneti, vö. lKor 15,19 „en té dzóé tauté" vagy ,,dzó en szarki". Ezért igaz az, hogy akik teljesen halottak voltak, azokat Isten Krisztussal együtt, szeretetéből fakadóan megelevenítette „szünedzópoiészen en Chrisztó". Amíg Gal 3,21 szerint a törvény képtelen megeleveníteni, addig Isten abban tárta fel szeretetét, hogy „dzóopoión tousz nekrusz kai kálón ta mé onta hósz onta", Róm 4,17. Gyakran fordul elő eszkatológikus értelemben vö. Róm 8,11, ahol paralel az „egeirein"-nel. így a megelevenítés is eszkatológikus értelmű, mint a kereszt, feltámadás. Az a „dzóé", amit a keresztyének Krisztussal kapnak, valójában a Feltámadottnak az élete. Tehát nem fizikaipszichikai vitalitás. — Az aoristosok „szünigeiren kai szünekathiszen en toisz epuranioisz en Chrisztó" döntő tény. A kettő egymástól elválaszthatatlan, mint Aquinói Tamás Jel 73