Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

KRISZTUSBAN FELTÁMADUNK 2,1—7 „Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint, alkalmazkodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban hat. Egykor mi is mind közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és érzékek hajlamait és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppen úgy, mint a többiek. De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ö nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett a Krisztussal együtt — kegyelemből van üdvösségtek! — és vele együtt feltámasztott és a mennyeiek világába ültetett Krisztus Jézusért, hogy kimutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irán~ tunk való jóságából Krisztus Jézusban. Isten hatalmának nagysága felragyog a Krisztuson, s ezért a levél címzettjein is. Az apostol könyörög azért, hogy az olvasói előtt nyilvánvaló legyen. A mondat indul: Mint Krisztust, úgy titeket is, akik halottak voltatok, Isten megelevenített, de az előző állapotra való utalása közben belebonyolódik a korábbi szituáció ábrázolásába, elveszíti a mondatszerkezetet, megtöri a 2—3 versekkel, csak a versben említi az alanyt, ti. Istent, majd az 5. versben következik az állítmány, miközben a „hümasz" (titeket) kibomlik a ,,hémász"-ban („mi"). A töredezett szöveg értelme nyilvánvalóan az, hogy Isten megmutatta korlátlan hatalmát Krisztusban, 69