Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

17,7; Zsolt 37,5 és 52,9, illetve Ézs 12,2. Egyre inkább eszka­tológikus tartalmú. Istennek olyan segítségéről van szó, amely mindenféle nyomorúságnak véget vet örökre, vö. Ézs 25,9; 26,8; 30,15; Jer 29,11 és Mik 7,7. A pogány reménység­től eltérő vonás még az, hogy az „elpis" nem vigasztalódó álmodozás, fantázia szüleménye, hanem az Istenbe vetett ha­tározott bizalom. Ezért is a Krisztusban történő üdvesemény­re alapul, ezzel a reménységgel jár együtt az oldódás, a sza­badulás, a megnyugvás („parrészia"). Pontosan körülhatárolt ennek a reménységnek tartalma. Róm 4,20 alapján a jöven­dő reális, mint korábban soha, hiszen az „Ekklészia" számára tökéletesen új helyzetet jelent a bűnbocsánat és a Lélek vé­tele. Mind a hit, mind a reménység az ajándékba kapott Lé­lekre támaszkodik. Így az „elpis" tipikusan páli kifejezés. Arról a felismerésről van szó, hogy Isten bennünket milyen csodálatos jövendőre hívott el a Krisztusban. A „klézisz" — Isten elhívása, ezért „elpisz tész klészeós autou" azt a re­ménységet jelöli, amelyre Isten hívott el bennünket. Ebben az isteni „klészisz"-ben valósul meg az „eklogé". Ennek a dicsőséges, isteni elhívásnak tartalmát fogja át megismeré­sünk szívünk megvilágosodott szemeivel. „Tisz ho plutosz tész doxész tész kléronomiasz autou en toisz hagioisz" mon­datban a „kléronomiasz" visszautal az ószövetségi háttérre, ahol Izrael — Istennek az öröksége. Most azonban az „Ekklé­szia" az Isten öröksége. Ennek gazdagságát csak imádatban lehet érzékelni, a világ képtelen erre, meg kell világosodnia szívünk tekintetének és értelmünknek egyaránt. Lehet, hogy erről semmit sem tud a szakember, de jól ismeri az egyszerű konyhalány. A kifejezés „en tois hagioisz" sem az angya­' lókra, sem a hithősökre vonatkozik, hanem a hívőkre, hiszen a „szentek" a teljességre jutott egyházat jelenti. 19. vers. Ez a harmadik, amit megvilágosodott szív­szemmel a hívőknek fel kell ismerniük: „ti to hüperballón megethosz tész dünameósz autou eisz hémász tousz pisz­teuntasz". Ha előzetesen a reménység tartalma, most a re­ménység indoka áll elénk, ami az isteni túláradó erőben fe­59

Next

/
Thumbnails
Contents