Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

jeződik ki. „Hüperballein" csak Pálnál az újszövetségben és mindig participiumos szerkezetben. Tipikusan páli gondolkodás: A reménységnek az isteni mindenhatóságra való alapozása, pontosan a feltámadás erejére való hivatkozás, hiszen az az Isten cselekszik, aki Róm 4,17! Lefordíthatatlan, hömpölygő szavak áradnak „kata tén energeian tusz kratusz tész iszchüsz autou". Az Istenben lakozó erő az „iszchüsz", „kratosz" ennek kifelé való hatása, működése az „energeia" mintegy hatóképesség, Isten aktivitása. Pálnak az az intenciója, hogy olvasói elé tárja Isten erejét és hatalmát a szinte kifejezhetetlen nagyságában. Mivel ez naturális módon felfoghatatlan, könyörög az apostol az isteni képességért a megismerésre vonatkozóan. Mindez egyszerre eszkatológikus, ugyanakkor a „szív szemei" számára Krisztus feltámadásán és megdicsőülésén nyugvó, megtörtént esemény. MEDITÁCIÓ Pál imádságában kéri címzettjei számára a bölcsesség Lelkét, hogy egyre mélyebben ismerjék meg Isten kinyilatkoztatásainak világát. Ezt az imádságot nekünk is gyakorolnunk kell, hiszen Isten igazságait senki sem veheti át egyszerűen papjától, mint a megrendelt cipőjét a susztertől. Folytonos növekedésre, előbbrejutásunkra van szükségünk. Ma kiváltképpen fontos ez, amikor oly sokan kételkednek, világméretű a reménytelenség és a szorongás. Nekünk kell megfújnunk a keresztyén reménység harsonáit, hogy mindenki értse és higgye bátran: Az emberiség és világunk nem végső pusztulása felé rohan, hanem a beteljesedés felé siet! A feltámadás Isten erejének döntő bizonyítéka. Isten erősebb bűnnél, halálnál. Hirdetnünk kell, hogy bármilyen kaotikus időszakban élünk és bármennyi félelmetes információt borít reánk nap mint nap a sokarcú hírszolgálat — a kormányrúdnál áll az Isten. Az ö kezében van mindannyiunk sorsa, hiszen ha rejtve is, de Isten a történelem Ura! Senki sem tántoríthatja el kitűzött céljától és iszonyú kataklizmákon 60