Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

3. ISTEN MUNKÁJA KRISZTUSBAN 1,15—3,21 HÁLAADÁS A CÍMZETTEK KERESZTYÉN ÉLETÉÉRT 1,15—16 I „Én tehát, miután hallottam az Űr Jézus Krisztusba vetett hitetekről és a bennetek minden szent iránt megnyilvánuló szeretetről, nem szűnök meg hálát adni értetek, amikor megemlékezem rólatok imádságaimban." Pál most szólítja meg a címzetteket, akiket teljes értékű keresztyéneknek tart és ezért ad hálát, megköszönve Istennek hitüket és szeretetüket. Csak információval rendelkezik róluk, de az maradéktalanul megbízható híradás az apostol számára. Az említett két jegy jelzi az „Ekklészia" jelenlétét a világban. Hűség Krisztushoz és szeretet az emberek iránt. A kettő ismét elválaszthatatlan. Mit ér a „remeték" hűsége, ha kivonulnak az emberi közösségekből a pusztába? Vagy gondoljunk az inkvizíciós eseményekre . . ., az igazi keresztyének egyképpen szeretik Krisztust és felebarátaikat. Hiszen Urunk iránti szeretetünket ciak úgy tudják megmutatni, ha szeretik felebarátaikat. Egyetlen „egyház" sem tartozik az „Ekklészia" népéhez, ha rendelkezik is bámulatos theológiai rendszerrel, ragyogó épületekkel, gazdag liturgiával, precíz szervezettel — de hiányzik belőle a felebarát iránti szeretet. Bárkik legyünk: Protestánsok vagy orthodoxok, anglikánok vagy rómaiak, szabadegyháziak, liberálisok, fundamentalisták, pünkösdiek vagy baptisták, valamennyien ezen a mércén méretünk meg! S jaj nekünk, ha híjával találtatunk . . .! 55