Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

2. A hálaadás himnusza 1,3—14

ben adatik az elpecsételtetésünk Szentlélek által. Az ókorban lepecsételték a csomagokat, zsákokat stb., hogy a címzett tudja, kitől érkezett és vajon sértetlenül kézbesítették-e? A Szentlélek pecsét igazolja, hogy mi Isten gyermekei vagyunk, tudjuk mi a dolgunk és erőt is kapunk annak végzéséhez. Nagyszerű szívünkben forgatni a páli mondatot: A Szentlélek zálog, foglaló . . ., ami eddig osztályrészül jutott nekünk, soha meg nem hálálható. Mi minden vár még reánk! Mindaz, ami már a miénk, csak kóstoló az eljövendő teljességből! Mindenképpen az „arrabón" (zálog) garanciája annak, hogy eljutunk majd a teljes megismeréshez, hiánytalan lesz örömünk és a váltság teljessége adatik nekünk. Örökség! Ízleljük, forgassuk az apostoli kifejezést. Mit számít, ha most göröngyös úton is járunk, testi-lelki nyomorúságaink elborítanak, ha bolondnak tartanak, ha tán még üldözés is szakad reánk. Naponta megújítja erőnket, megőrzi szívünk békességét, mindenkor (!) örömmel tölt be a bizonyosság, hogy örökösök vagyunk és elképzelhetetlenül felséges örökség vár reánk, amit ember nem látott, amiről nem hallott, amit el sem tud képzelni magának! Ezen a ponton értettem meg a próféta igazát, aki úgy beszélt a maga idején, hogy amikor eljön Isten országa és annak teljessége, akkor a „régiek eszünkbe sem jutnak .. . !" 54