Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

2. A hálaadás himnusza 1,3—14

korlatban, régi magyar szóval élve, „felpénz", ami átmeneti fizetség, de az egész összegért kezeskedik s így nem kell viszszaadni a végleges ügylet során. A Szentlélek tehát a mi teljes örökségünk kezese! Nehézkes a „prepoiészisz" értelme. Altalános passzív használatban a tulajdon, birtok szava. Tehát Isten tulajdonáról van szó vö. Mai 3,17; 2Móz 19,5; 5Móz 7,6; 14,2; Zsolt 135,4 és az újszövetségben lPt 2,9. A háromszoros formula „eisz epainon tész doxész autou" (1,6; 1,12; 1,14) bizonyára nem véletlen. A Irinitáriusi forma az üdv eseményekben fejeződik ki: 1,4—6 az üdvösségnek praedestinációs, örökkévalóság felőli megokolása a kiválasztás 1,7—12, az üdvösségnek a történelemben való megvalósulása a megváltás, végül 1,13— 14 az üdvösségért való kezeskedése a Szentléleknek, mint zálognak, foglalónak nyújtásával az örökségben való teljes részesedés. A tartalmi tagolás nem zárja ki a praepozíciók szerinti felosztás lehetőségét: „en" Krisztusban! — „kata" Isten akarata szerint — „eisz" mint végső cél Isten örök magasztalásáként. MEDITÁCIÓ Amikor Pál így ír „mi", nyüván a zsidókeresztyénekre gondol, amikor azt írja „ti", a pogánykeresztyéneket jelöli meg. Az utolsó mondatban szereplő „mi" az „összefoglalás" a kinyilatkoztatott titok, levelünk főtémája, az „Ekklészia"! A zsidóknak megszabott helyük van Isten tervében. Ók hittek elsőként az ígéretekben, ők várták elsőkként a Messiást. Minden népnek megvan Istentől kapott feladata, a világtörténelemben kiosztott szerepe. A zsidó nép a világ megváltójának bölcsője! A görög nép megtanította az emberiséget a gondolkodás fontosságára és a formálás művészetére. A rómaiaknak köszönjük az államhatalom kiépítését és a jogrendet. Minden nép kapott bizonyos ajándékot Istentől, különben nem fogadhatták volna be a keresztyénséget. (Afrika!) Hallották és befogadták az igét, a kettő összetartozik s köz53