Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

2. A hálaadás himnusza 1,3—14

PECSÉT ÉS ZÁLOG 1,13—14 „Őbenne pedig, miután ti is hallottátok az igazság igéjét, üdvösségtek evangéliumát és hivőkké lettetek őbenne, titeket is eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására." A kegyelem eddig felsorolt ajándékaihoz járul a Szentlélekkel való elpecsétéltetésünk, ami biztosítja Isten országában való részesedésünket. „Eljegyzésünk pecsétje!" A görög szó „szfragidzeszthai" biztosítást jelent, ismertető jeggyel való ellátást, hitelesítési eljárást. Isten országába szóló eszkatológikus elpecsételés gyakori a bibliában vö. Ézs 44,5; Ez 9,14 etc. De többről van szó annál is, ami Jel 7,3 szerint a pecséttel való megjelölés. Mint 2Kor 1,21-ben inkább a mennyei erővel való felruházás az értelme. Később az' ó-egyházban a keresztségre, konfirmációra vonatkoztatták és így az üdvösséghez szükséges tényezőnek tekintették. Ez azonban' nem igazolható. Az elpecsételtség sokkal inkább az összefüggés szerint a teljes üdvösségre néző várományos voltunkat fejezi ki. Az út ehhez ismert: Az igazság igéjének hallgatása vö. Róm 10,17 az ún. „fides ex auditu" ... A keresztség nem jelent fokozást azért, mert egyik sem képzelhető a másik nélkül. A „pneuma tész epangeliasz" az ígéretek beváltásának egy részlete vö. Jóel 2,28; 3,1. A pneuma azért „hagiosz", mert Istennek Lelke, tehát az újjáteremtett világhoz tartozik s aki elnyerte, annak már az új világból van kóstolója, mintegy előlege. „Hosz esztin arrabón tész kléronomiasz hémóh" mondatban az „arrabó<n" foglalót jelent a piaci, vásári gya52